Műgyűjtés Szegeden I.

Előszó

Részlet:
Műgyűjtés Szegeden I.
Szelesi Zoltán
(Szeged, Móra Ferenc Múzeum)
A műgyűjtemények rendszerint olyasféle, dicséretes igyekezettel jönnek létre, mint ahogyan az irodalomkedvelők is szép, sőt sokszor tekintélyes magánkönyvtárakat alakítanak ki otthonukban. A műgyűjtők általában a környezetük esztétikussá formálására törekszenek. Magasabb szinten pedig egy olyan harmonikus atmoszféra megteremtésén fáradoznak a műtárgyak által, amelyek között élve nemcsak gyönyörködnek az őket körülvevő alkotásokban, de a művek tudatformáló, érzelemgazdagító, ízlésfejlesztő hatása által nemesebbé és szebbé válnak a műtárgyakat szerető emberek hétköznapjai. A műgyűjtőket azonban kétféle veszély is fenyegeti. Egyrészt, amikor egyfajta egoista szemlélet lesz úrrá a műgyűjtőn, és magán kívül mindenki mást ki akar zárni a műélvezés gyönyöréből, ezért kollekcióját hét lakat alatt őrzi. Másrészt, amikor a gyűjtőnél egyre inkább az anyagi megfontolások lépnek előtérbe, és céljaként a tőkebefektetés dominál, semmint a művészet önzetlen szeretete.
A múzeum és műgyűjtés örök és elszakíthatatlan kapcsolatát olyannak tarthatjuk, mint az apró erecskékből hatalmassá növekedett folyamok természettől meghatározott sorsát; vagyis bármily hosszú utat is kell megtenniök, végül mind belefutnak az óceánba. Az egyes gyűjtemények is - önkéntes adományozás vagy állami vásárlás folytán - előbb-utóbb kikerülhetetlenül a múzeumok művészeti anyagának részeivé válnak. Növelve, gazdagítva a közgyűjtemények műtárgyállományát, hogy az így összegyűlt alkotások a legmagasabb szinten tölthessék be igazi hivatásukat, vagyis hogy szépségükben mind többen és többen , azaz a nagy tömegek gyönyörködhessenek. Vissza