Előszó
Mit lehet tanítani?
„Van-e hírlapírói szaktudomány, amit tanítani lehet? Van-e ennek a mesterségnek olyan technikája, amely a hírlapírás alapjául szolgál...?
(Ha van) Ilyen jelentéktelen és...
Tovább
Előszó
Mit lehet tanítani?
„Van-e hírlapírói szaktudomány, amit tanítani lehet? Van-e ennek a mesterségnek olyan technikája, amely a hírlapírás alapjául szolgál...?
(Ha van) Ilyen jelentéktelen és csekély értékkel bír ... Nem szakképzettség kell, hanem örök tanulási vágy..."
Ez a summás ítélet, ami kétségbevonja az újságírásnak, mint szakmának, mesterségnek a taníthatóságát, elég régen született, s mi tagadás: ma is erősen tartja magát. A fenn idézett sorokat Radó Sámuel írta le 1909-ben. aki a századforduló jeles újságírója volt, két évtizeden át a Magyar Távirati Irodát igazgatta. Kis könyvecskét írt a Hírlapírók iskolája címmel, amelyben - a címmel ellentétben - végig az bizonyítja, hogy az újságírást nem lehet, de nem is érdemes tanítani. A hírlapírást ugyanakkor missziónak tekinti, melynek a küldetése éppen az, hogy felszámolja a tudatlanságot. Az iskolai kalkulust a középszer diadalának véli, a diploma pedig „a hírlapírás egész szellemének a meghamisítója." A szigorú, tekintélyes szakember iskolaellenes hevületében néha elveti a sulykot. Idézi például a bölcs rabbiról szóló legendát, amely szerint azért nyeri el a császár elismerését, mert ő az, aki egyetlen mondatban képes tömöríteni a teljes szentírást. Úgy véli, ez a bölcs férfiú lehetne az újságírás patrónusa. Máskor viszont maga sem figyel a mesterség olyan szabályaira, hogy a képzavar - mindenféle kalkulus nélkül is - hitelteleníti a mégoly magvas gondolatokat is. („A hírlapírók és politikusok ... az idealizmus kohójából kikerült erőt szekerük elé fogják." - írja egy helyütt.) Sokféle oka van annak, hogy Magyarországon az újságírás oktathatósága mindmáig vitatéma lehet. Az egyik a sok közül, minden bizonnyal az a merev, elméletellenes közhangulat, amelyik mindig gyanakszik, ha a praktikusnak vélt teendők mögött feltételezett teóriákat emlegetnek. S mi tagadás, az ideológiák gyakorta nyomorgatták a köz- és magánembereket.
Talán ezért is lehet jobb szívvel olvasni Göndör Ferenc, akkor még Bécsben megjelenő Az ember című lapjában, Diószeghy Tibor cikkét 1921-ből Ez is újságíró iskola címmel. Hírét vette ugyanis a baloldali és liberális emigráció, hogy idehaza a Túrán Szövetség újságíró iskolát akar létesíteni.
Rudas László vasmunkásokat kívánt a szerkesztőségekbe toborozni a Tanácsköztársaság hónapjaiban, Milotay István viszont huszártiszteket. Ők lennének a lovasított szerkesztők, akik darutollal írnak, pedig „cikket lehet diktálni, cikkírót nem" - gúnyolódik az egész ötleten Diószeghy.
Vissza