Műemlékvédelem 1969/1-4.

Előszó

Részlet:
A MŰEMLÉKVÉDELEM NÉHÁNY IDŐSZERŰ KÉRDÉSE FŐVÁROSUNKBAN
Nincs pontos előrelátásunk a jövőt illetően és nem tudjuk még, hogyan alakul művelődésünk és milyen mértékben fogjuk tudni hagyományos örökségünket és termelési folyamatainkat összekapcsolni. A tudományos megismerés - csakúgy mint az emberi élet anyagi alapjainak gyors fejlődést eredményező dinamikus hatása - minőségi, forradalmi változást jelent és távlatilag, strukturálisan is megváltoztatja a civilizáció jellegét. A társadalomban túlsúlyban levő munkafajta kirajzolódik művelődésünk szintjében is. A haladás azonban - a tudományos technikai forradalom - perspektivikusan felveti, egyszersmind tisztázni akarja, hogy ezen belül milyen módon oldhatók meg a társadalmi és emberi kérdések, amelyek ezzel szorosan és elválaszthatatlanul összefüggnek. A technika korában a szubjektív tényező a tudomány közvetítésével veszi kézbe az emberi élet termelőerőinek átalakulását, tehát a történelmi átalakulások kiinduló pontját. A történelmi folyamat törvényszerűségeiben viszont, a világ átalakulásának mérvében az ember egyre nagyobb tömegének gyakorlati tevékenysége szűnik meg, és e helyett a maga mindennapi élete egyéni alakítójává válik és önmagát, valamint a történelmet céltudatosan formálja. Az építő ember szemléletében és cselekvési gyakorlatában is nélkülözhetetlen annak állandó tudata, hogyan él tovább a jelenben a múlt, és hogyan hat jelenére a tervezett jövő. Mindebben fontos, hogy a múlt jelenben élő kapcsolatát megértse, annak értékeit jövőjébe beépítse.
A jelen és a jövő egyidejűsége a történelmi folyamat ábrázolásában olyan, hogy a jelen pillanat tartalmát egyaránt befolyásolja az átélt és feltáruló múlt, és így a teljes jövendő világa. A gyakorlatban a valóság dinamizmusa, az anyag és a mozgás egymást átható dialektikája, korunk egyik a központi problémája. Az új élet, a nagyvárosi életforma tempója az új művészi ritmusok élvezetére tesz fogékonnyá. A művészet jövőjének lényeges kérdése, a fejlődés fő irányainak analízise, a stíluskategóriák alakulása, a valóság kifejlődése, a realitásra való törekvés. Mindez a múlt tanulságai alapján elvezet az így tervezett kulturális örökség problémájához. Aragon mondja a történelmi folyamatok ábrázolására: "...hogyan lehet elvetni azt, ami holnap talán a történelmi valóság kifejezésévé válik ..., s ugyan akkor azzal az igénnyel lépni fel, hogy megőrizzük egy nép kulturális értékeit. A tapadó utánzás csak a szellemtelen és korszerűtlen akadémizmusnak volt programja. Annyi viszont bizonyos, hogy a görög, a római és a középkori hagyaték éppúgy befolyásolja mai kultúránkat, mint nemzeti múltunk öröksége. Történeti és építészeti sajátosságok magyarázzák, hogy régi műveltségünket különleges szerep illeti a múltból reánk sugárzó hatások között. Érezzük, hogy a klasszikus ókor kutatása, feltárása mennyire befolyásolja tudatunkat, hogy a múlt ismeretanyaga alapján kiinduló alkotónak a látásmódja és formakincse mennyi mindent őriz a tradícióból. Vissza