Műemlékhelyreállítások a városképjavítás szolgálatában

Előszó

Fővárosunk képén az elmúlt háború okozta elhanyagoltság és pusztítások sok tennivalót hagytak maguk után. Hosszú évek munkájába tellett, amíg a felboncolt, vagy legjobb esetben is már hosszú ideje tatarozásra váró fedetlen és ablaktalan roncsokból újra házak s a házakból újra városkép lett. Amint a város házról-házra és utcáról-utcára kezdte végre visszanyerni régi arculatát, s a pusztulás képe fokozatosan feledésbe merülve, újra a békés fejlődés útjára léptünk - kezdtünk figyelemmel lenni az olyan hibákra és hiányokra, amelyek az újrakezdés első éveinek léptékében még mellékes vagy időszerűtlen kérdést jelentettek volna. Így a helyreállított, megújított s frissen újraszínezett homlokzatok egyre nagyobb száma mindinkább aláhúzta azt az elhanyagoltságot, rendetlenséget és ideiglenességet, ami az épületek földszinti részén továbbra is megmaradt, sőt már szinte megszokottá vált. Ugyanígy mind jobban feltűntek azok a homlokzatok, amelyek a háborútól megmenekülve helyreállításra nem kerültek, de évtizedes elhanyagoltságuk a frissen renovált épületek környezetének kontrasztjában fokozottan igényelte a tatarozást. Így állt elő az az állapot, hogy valójában egy utcánk, terünk vagy útvonalunk sem volt, amely a békés főváros esztétikai követelményének mindenben megfelelő volna.
A Főváros tanácsa az 1952. év folyamán a BVTI városesztétikai szakosztályának javaslataira támaszkodva napirendre tűzte a városképjavító munkák tervszerű megindítását. Az alapelgondolás szerint egy kijelölt főútvonal mentén az arra felfűződő, ill. ahhoz városképileg kapcsolódó térfalakon valamennyi esztétikailag zavaró tényező megszüntetése volt a cél. Ezáltal olyan összefüggő útvonalszakaszt kívánunk létesíteni, mely mintaszerű városképet mutat és például szolgálhat a város többi részeinek hasonló fokozatos rendezéséhez is. Vissza