Műemlékeink 1.

Előszó

Dél-Baranyában az Ormánságban Drávaiványi, Adorjás, Kovácshida, Kórós községekben van és a Szigetvidéken Nemeskén volt festett fabetétes kórus, mellvédes és festett fatáblás mennyezetű templom.
A templomok mind II. József Habsburg császár vallási türelmi rendelete után (1781. okt. 29.) épültek, amikor engedélyezték az új hitűeknek azt, hogy kőtemplomot építhessenek. A formai előkép minden esetben a katolikusok népi barokk temploma volt. Így külsőleg azonosak, de a templom belső - a hirdetett ige és az igét hallgató gyülekezet otthona lett. E belső teret ihletettséggel, - vagy csak festő - kézműves szeretetével motiválta az alkotó, rátéve a nehéz kéz súlyával rajzolt barokkos díszítést, - a mezők virágdíszeinek játékát és a népi megálmodás bibliai figuráját.
A református vallás puritán gondolatisága a templom belsőben kezdetben a fehérre meszelt falakkal az egyszerűség és a külsőség nélküliség szimbólumát jelképezte, de e ridegség leküzdésére és a katolikus barokk aranyozott pompázó díszítettség ellensúlyozására kezdték festeni a kazettás famennyezetet, a szószéket, a karzatot, a padokat, az oszlopokat. A fő motívum a "faragott-festett kéépek"- kel szemben a virág lett. Így a XVIII. században a református templom virágokkal telistele hintett hajlékká vált. E "virágdíszes reneszánsz" Erdélyben alakult ki, ahonnan az új hitet a vándorló hitszónokok, az új formákat a vándorló mesteremberek juttatják el a Felvidékre, az Alföldre és a Dél-Dunántúlra. Vissza