Műanyagipari Tervezési Segédlet - Bepattanó kötések

Előszó

Bepattanó kötésnek nevezünk olyan alakkal záró kötést, amelynél a két összeszerelendő alkatrészt túlfedéssel bíró szakaszon keresztül toljuk össze. A kötés összeszerelése során az egyik, vagy mindkét csatlakozó alkatrész rugalmasan deformálódik, majd a kötési művelet befejeztekor terheletlen állapotba "pattan vissza''. A csatlakozó alkatrészek szerelt állapotban terheletlenek maradnak mindaddig, amíg külső erőhatás a kötést bontani nem akarja. A bepattanó kötések műanyagszerkezetek számára azért különösen kedvezőek, mert a műanyagok viszonylag kis rugalmassági modulusuk miatt a fémekhez viszonyítva nagy rugalmas alakváltozást tudnak elviselni, így szerelt állapotban nagyobb túlfedések állnak rendelkezésre a kötés rögzítésére, A bepattanó kötés főbb típusait az 1. ábra mutatja. A gyűrűs kötés válfajaként tekinthető a gömbcsuklós kötés (2. ábra). Megkülönböztetünk oldható és nem oldható kötést. A "nem oldható" kötés csak erőszakkal szedhető szét, ilyenkor roncsolódik, vagy legalább maradó alakváltozást szenved, tehát újra nem használható fel. Egy példát oldható és nem oldható (oldhatatlan) kötésre a 3. ábra mutat. Az oldás annál könnyebb, minél kisebbre választjuk az alfa szöget. A kötős szerelésekor - a rugalmas alakváltozás legyőzésére - megfelelő szerelési erőt kell kifejteni. Ennek nagysága a kötés típusától függ, legnagyobb folytonos gyűrűs kötés esetén. Ekkor olyan nagy lehet, hogy a kézi szerelés nehézségbe ütközhet. Azt az erőt, amelyet a kötés kibír anélkül, hogy oldódna vagy roncsolódna, rögzítő erőnek nevezzük. Vissza