MTV 25 (minikönyv)

Előszó

Távolba látni - régi emberi álom, szinte egyidős a repülni tudás évezredes álmával. Mindkettőnek csak századunkban jöttek létre az anyagi-technikai feltételei. Természetesen nem előzmény nélkül, hiszen nagy találmányok egész sora (Bell telefonja, Popov rádiója, Marconi szikratávírója, Nipkow képbontója, a Lumiére-testvérek mozgóképei) alapozta meg a távolbalátás, a televíziózás megvalósulását. Magyarországon az ötvenes évek első felében indultak meg a televíziózásra való felkészülés munkálatai, kísérletei. A rendszeres televíziós közvetítések 1957. május 1-től jelentkeztek. Azóta a vevőkészülékek száma megközelíti a 3 milliót és csúcsidőben mintegy 5-7- milliónyi nézővel számolhatunk.
Azon lehet vitatkozni, hogy jó vagy rossz a televízió az emberek számára. Mint minden eszköz, így a televízió is felhasználható jó és rossz célok érdekében.
Tény, hogy létezik, dinamikusan fejlődik és egyre fontosabb helyet foglal el az életünkben. Magyarországon jelenleg minden száz családból kilencvenegy rendelkezik televíziós készülékkel. Mindennapos vendég, szinte családtag lett a televízió: dicsérik jó munkájáért, érdekes, figyelmet lekötő adásaiért és bírálják, szidják hibáiért, gyengéiért, mint a család többi tagját. Úgy látszik, sem vele, sem nélküle nem tudunk már meglenni. A kor igénye, a kor válasza az ember korszerű közlési vágyára a televízió - és nem valamiféle sorscsapás. A nézők igényesek. Ha a televízió belép a lakószobába, a meghitt családi körbe, számolhat az igények szinte végtelen sokrétűségével. Tehát színháznak, mozinak, cirkusznak, iskolának, hangversenyteremnek, múzeumnak, sportpályának, újságnak, magazinnak, vitakörnek, tömegfórumnak és még sok mindennek kell lennie anélkül, hogy teljességgel azonosulhatna mindegyikkel. A néző az életről kíván látni és hallani érdekesen, igaz módon, tényszerűen, közérthetően.
Ezek a megállapítások érvényesek a világ valamennyi progresszív televíziójára, közöttük a Magyar Televízióra is, amely ebben az évben tölti be 25. "életévét" és - két műsorcsatornájával, heti 85 óra adásidejével - már valóban belépett a "felnőtt" korba. Amikor útjára bocsátjuk e kiadványunkat, azzal a szándékkal tesszük, hogy az olvasónak - az adott terjedelem korlátai között - tájékoztatást nyújtsunk a Magyar Televízióról.
Nagy Richárd
elnök Vissza