MSZMP a szakszervezetekről (minikönyv)

Előszó

A párt és a szakszervezetek viszonya a proletárdiktatúra államában

A szakszervezeteknek a szocializmusban betöltött szerepéről, helyéről senki sem mondott meghatározóbbat és ennélfogva követendőbbet, mint Lenin. Ő rakta le a szocialista viszonyok között működő szakszervezetek munkájának alapelveit is. Nem kívánta a szakszervezeteket állami szervvé tenni, ugyanakkor nem engedte az állami vezetésnek sem alávetni. Érvényesíteni akarta a forradalmi párt befolyását a szakszervezetekben, s a pártirányítás elengedhetetlen szükségessége mellett mindig hangsúlyozta a szakszervezetek párton kívüli jellegét, szervezeti önállóságát.
A hatalmon levő marxista-leninista párt, a proletárdiktatúra állama és a szakszervezetek nem öncélú szervezetek, a szocialista forradalom megvalósításának, a munkásosztály teljes felszabadulásának eszközei. Mindhárom szerv a munkásosztályt, a dolgozó tömeget szolgálja. Céljaink elérésében és e tevékenységünkben vannak együttes és egymástól elkülönülő, sajátos feladataik. Ezt az együttes, ugyanakkor sajátosan megnyilvánuló harcot a párt vezeti.
Az egymáshoz való viszonyuk szervezetileg nem alá- és fölérendelt, hanem egymás mellett, egymás működését kiegészítve, egy cél érdekében végzik munkájukat.
A szakszervezetek megítélésében, fő tevékenységük kialakításában Lenin mindig az osztályérdekből indult ki. Abból, hogy munkáshatalom nélkül nem lehetséges a szocialista társadalom felépítése. A szakszervezeteknek a munkásosztályt, a szocialista társadalom megteremtését kell szolgálniok. Szocialista viszonyok között még inkább igaz, nem azért tömörülnek a dolgozók szakszervezetekben, hogy valamit vagy valakit szolgáljanak, hanem hogy önmagukat és az egész népet felemeljék.
A hatalom birtokában, a szocializmust építő társadalomban a szakszervezetek feladatait a munkáshatalom iránti elkötelezettségük határozza meg. Ez az alapigazság semmiben sem mond ellent a szakszervezetek érdekvédelmi funkciójának. Ellenkezőleg! Hiszen a dolgozók alapvető érdekeit csakis a munkáshatalom védelmezheti és elégítheti ki. A hatalom kérdésében a munkásosztály egyetlen osztaga sem maradhatott semleges. A munkáshatalom kivívásáért és megszilárdításáért a szakszervezeteknek egész tagságukat forradalmi harcra kell mozgósítaniok.
A szocialista építőmunka előrehaladásával módosul, változik, kiegészül a szakszervezetek funkciója is. Ahogy a munkásosztály vezető szerepe is valóságosan csak a szocialista rendszerben bontakozik ki és valósulhat meg, úgy a szakszervezetek szerepe is a szocialista rendszerben fejlődik ki igazán. Csak a szocialista rendszer biztosíthat a szakszervezeti mozgalomnak olyan széles körű jogokat, hogy minden tekintetben képesek legyenek képviselni, védeni az osztályt és az egyének érdekeit.
A szakszervezeteknek Lenin azt a szerepet szánta, mint az uralkodó osztály legnagyobb, legátfogóbb tömegszervezeteinek, hogy tömörítse a dolgozókat, tanítsa őket a vezetésre, a gazdálkodásra, az igazgatásra. Lenin a szakszervezetekben látta azt a szervezetet, amelynek a hivatása, hogy e szervezeti keretek között emelje fel önmagát az uralkodó osztály. Dolgozzon, tanuljon, művelődjön, hogy osztályméretekben képes legyen ellátni történelmi hivatását. Ilyen értelemben a kommunizmus iskolái a szakszervezetek.
Lenin feltétlen híve volt annak, hogy a dolgozók szakszervezetei foglalkozzanak a munkásosztály alapvető érdekeivel, természetesen a közvetlen egyéni, csoport- és szakmai kategóriák érdekeinek védelmével is. A munkáshatalom erősítése, a gazdaság fejlesztése és az érdekvédelem kibontakoztatása együttesen - és egymástól elválaszthatatlanul - a szocialista viszonyok között dolgozó szakszervezeteknek osztálykötelessége.
Gáspár Sándor

(Részlet V. I. Lenin születésének 100. évfordulóján, Uljanovszkban elmondott beszédből) Vissza