Mozsgó és vonzáskörzete településnéprajza a XVIII-XX. században

Fülszöveg

A Mecsek hegység és a Dráva folyó által közrefogott területen, Baranyában, a Belső- és Külső-Somogy, a Zselicség szelíd dombvidékén meghúzódó falvak, mezővárosok évszázadok során a történelem viharait élték át. Különösen a XVI-XVII. században szenvedett sokat e táj népessége, amikor a Dráván átkelő török hadak pusztítottak itt, s késztették menekülésre a lakosságot távolibb, biztonságosabb vidékekre, mint a Duna-Tisza köze védettebb mezővárosaiba is. Természetes visszavándorlás és telepítések révén az aprófalvas táj településhálózata regenerálódott a XVIII. században, ám a századunk elején, az első világháborút lezáró trianoni békeszerződéssel végrehajtott területelcsatolások ismét válságos helyzetbe sodorták e vidék lakosságát. A Dráva folyása jelöli az új országhatárt, megfosztva a lakosságot a természetes életlehetőségektől. Az évszázadok során, a drávántúli területekkel kialakult társadalmi-gazdasági kapcsolatok természetes rendje szenvedett csorbát. A társadalmi-gazdasági viszonyok vonatkozásában izolálttá vált vidéken - szükségszerűen - hamarosan jelentkeztek a problémák. Az ormánsági Kemse riasztó példaként tudatosította az egyke gondját. Bár az egykézés általános társadalmi jelenség volt már a két világháború között egész Magyarországon, de mégis, az ormánsági példa, az elszigeteltségben élő, s egyre fogyatkozó református magyarság egykézése vált szimbólummá, döbbenetet okozva a nemzet öntudatában. A felszabadulás után újabb megpróbáltatást élt át a vidék lakossága. Vissza