Mozgókönyvtár 2.

Előszó

Kedves Olvasó!
Szívből örülünk, hogy önhöz is eljutott Mozgókönyvtár-antológiánk második kötete. Egészen biztos, hogy talál benne kedvére való olvasmányt, hiszen a német nyelvű irodalom ma az egyik legizgalmasabb Európában. Ezúttal is igyekeztünk olyan szövegrészleteket összeválogatni, amelyek keresztmetszetét adják e kimagasló színvonalú kortárs szépirodalomnak.
A Mozgókönyvtár újabb kötetével folytatni szeretnénk a hagyományt, hogy nem csak a Goethe Intézet falain belül népszerűsítjük a német irodalmat, hanem utcán, villamoson és kávéházakban is - mindenütt, ahol az emberek olvasnak. Ezt szolgálja könyvosztó akciónk, melynek ötlete - mint az antológia címéé is - a nevezetes és mindig népes nagykörúti villamoson fogant meg bennünk. Itt mutatkozik meg legnyilvánvalóbban az a pesti szokás, hogy utazás közben szívesebben olvasunk könyvet, mint újságot. Márpedig ez a szép szokás - mely állítólag egész Európában egyedülálló - a tömegközlekedési eszközöket szabályos mozgókönyvtárakká változtatja! Ehhez a kulturális sajátossághoz illeszkedik Mozgókönyvtárunk, amelynek némi szerencsével immár a második kötetét kaphatják kézbe az olvasók, köztük a négyes-hatos villamos könyvolvasó utasai.
Antológiánk a kortárs német nyelvű irodalom tizenhét kiemelkedő szerzőjétől közöl részleteket. A kötetek többsége magyarul is megjelent, ezért aki kedvet kap a továbbolvasáshoz, könnyen megteheti. Találnak részleteket magyarul megjelenés alatt álló könyvekből - ilyen például Jenny Erpenbeck és Thomas Glavinic regénye -, s olyan szerzők műveiből is, akik szintén megérdemelnék a teljes fordítást. Marcel Beyer, Arno Camenisch és Lutz Seiler szövegeit tehát a könyvkiadók figyelmébe is ajánljuk. A kötet végén egy aktualizált lista olvasható, amelyből kiderül, milyen szép számban jelentettek meg kiadóink német irodalmat az utóbbi két évtizedben.
Az itt bemutatott művek reményeink szerint jól reprezentálják a kortárs német nyelvű irodalom sokszínűségét. Van közöttük múltfeldolgozó nagyregény és könnyed novellafüzér, az önéletrajz és a kultúrtörténeti esszé határán egyensúlyozó mű, verses regény, magyar vonatkozású miliő-tanulmány és szatirikus fejlődésregény, s műfaji nóvumként egy e-mail-regény is. A nevek között éppúgy megtaláljuk régi kedvenceinket, a magyar olvasóközönség számára ismerősen csengő neveket, mint egyelőre - legalábbis nálunk - kevéssé ismert fiatal szerzőkét. Van a sorban két magyar hangzású név is, s ez nem véletlen: Terézia Mora már előző kötetünknek is fontos szereplője volt, őt azóta sok hazai olvasó megismerhette. Melinda Nadj Abonji svájci írónő pedig vajdasági magyar családból származik, és tavaly a legrangosabb német és svájci irodalmi díjakat nyerte el. Vissza