Előszó
A végtelenről szóló elemzéseink megalkotásakor mindig úgy tűnt, hogy a teljes végtelenre érvényesek, de mivel - számunkra, azaz véges struktúra számára - nem létezik olyan fogalom, hogy egész...
Tovább
Előszó
A végtelenről szóló elemzéseink megalkotásakor mindig úgy tűnt, hogy a teljes végtelenre érvényesek, de mivel - számunkra, azaz véges struktúra számára - nem létezik olyan fogalom, hogy egész végtelen, ugyancsak egész határtalan sem, ezért ezek egy adott struktúra részbeni végtelenségére vagy e felé tartására vonatkoznak, vagyis, mindig a határtalannak egy "részére". Végeredményben az ember számára ez adja meg a saját (környezeti) végtelenről alkotott, és ismét csak relatív fogalmát, értelmezését. Minden, amit kijelentettünk a végtelennel, határtalannal kapcsolatban, annak a végtelenben és határtalanban igaz az ellenkezője is, és ott még határtalan más olyan fogalom létezik (ill. nem létezik), mely számunkra nem is létezik, ill. nem is lesz elérhető.
Ha mindig arra gondolnánk, hogy amit kijelentünk, logikailag levezetünk, relatív (még ha esetleg a körülményben nem is, de a végtelen felé haladás folyamán igen), valójában sohasem tudnánk a Természetről, környezetünkről felfogást alkotni, azt megismerni.
Az ember, a maga módján, a lehető legnagyobb mértékben képes felfogni, megérteni a végtelennek azt a részét, amelyben, mint egyik körülményben létezik, ennek fogalmát és lényegét, az anyag lényegét és célját (strukturális létét). Egyedül a végtelen lehetőség sémába tartozó, véletlenszerűen végbemenő végtelen (mely ezáltal nem ciklusos), a diff. miatt, a minőség végtelensége a mennyiséginél (mert tágabb és többféle elágazó fogalmat tartalmaz) az ember számára bonyolultabb, mivel, lévén önmaga az ember is minőségi, és e téren nem fejlődött még eléggé, nem képes oly mértékben az előbbieket összegezni. A tudat már határkő a lét megértéséhez, vagyis maga az anyag megértéséhez. A végtelen ciklusosságot - épp, mivel ez az alaphoz való állandó visszatérésen alapul - az ember képes végesre redukálni (ennek szaggatottságánál fogva) és így felfogni (vagyis a végest még végesebbre, a nagyobbat kisebbre), a nem ciklusosat, pedig azért (ennek nagykörülményi részében), mert már kezdi a minőségi megismerést is adekvátan alkalmazni. Ezáltal már a végtelen tágabb részébe (nemcsak a ciklusosba) is képes behatolni (elméletben).
Vissza