Mozdonyvezetők zsebnaptára 1943

Előszó

Nem rajtunk múlik, hogy mi, akik bizalmatokból a magyar mozdonyvezetők zászlótartói vagyunk, csak ezúton szólhatunk Hozzátok.
De most háború van és Ti katonák vagytok. A mozdony fegyvertelen és névtelen katonái, akik közül nem egyet hőssé avatott a kötelességteljesítés.
Soha nem volt időszerűbb a kötelességteljesítésről beszélni, mint most, ezekben a vérzivataros történelmi időkben, amikor nem az egyén számít, hanem a nemzet egyetemes érdeke, amely mellett eltörpül a férj és apa. És csak a hazafi számít.
Bár a kötelességteljesítés minden időben a nemzet egyik legnagyobb és legértékesebb erkölcsi erőtartaléka volt, ma nem elég, hogy az a magyar mozdonyvezető hagyományos fegyelemérzetén múljon. Ennek ma sokkal mélyebb lelki fóréból kell táplálkoznia. Ez a lelki forrás az öntudatos meggyőződés.
Ezt a földet, amely az Isten és a történelem akaratából a mi hazánk, ahol apáink éltek, mi élünk és gyermekeinknek is élniök kell, - olyan veszély fenyegeti, amely nem egyes embereket, hanem embermilliókat, nemzeteket söpörhet el. Egy emberöltő alatt - akár nyomtalanul.
Ezt a földet a szemérmetlen üzleti haszon hitvallói, a hitványul szerzett vagyonok birtokosai és a megcsalt nemzetek sírásói - az emberi kultúra eltipróinak, az istentagadás apostolainak és az esztelen rombolás ördögeinek igérték oda.
Ha ezeknek átkozott keze, amelyhez sokmillió ember vére tapad, elér idáig, akkor ezen a földön nem lesz Isten, nem lesz haza, nem lesz család, csak a végtelen és céltalan robot az odadobott száraz kenyérért.
Ennek a tudata érlelje meg bennünk azt a szilárd meggyőződést, hogy ezt a földet, amelyet őseink szereztek, minden erőnk megfeszítésével meg kell tartanunk. Ebben a harcban a kötelességteljesítés már nemcsak kenyérkérdés, nemcsak életkérdés, hanem legszentebb ügy, amelyért minden magyarnak - katonának a harctéren, mozdonyvezetőnek a mozdonyon - élnie és halnia kell.
Kartársaink! Az új év minden percében ez a szent meggyőződés legyen a mi hitvallásunk. Vissza