Mozart

Előszó

Részlet a könyvből:

Mozart olyan korszakban alkotott, melyben a komponisták szinte kizárólag különleges alkalmakra írtak műveket, s bizonyára meglepődne látván, milyen hódolattal övezik muzsikáját a ma élő muzsikusok és zenekedvelők. Az 1756. január 27-én Salzburgban született Wolfgang igen korán tanújelét adta meghökkentő zenei tehetségének. Nővérével együtt alapos zenei képzésben részesítette őket édesapjuk, Leopold Mozart, az ismert hegedűművész, aki a későbbiekben sorra járta velük Európa uralkodóházainak udvarait. Leopold azt remélte, fia végül mint a salzburgi érsek zenemestere állapodik meg, Wolfgang azonban szívből gyűlölte mind a főpap, mind Salzburg városának provincializmusát, és 25 éves korában Bécsben telepedett le szabadúszó zeneszerzőként. Jóllehet ekkorra már több száz kompozíció, köztük nem egy remekmű fűződött nevéhez, legtündökletesebb, legelmélyültebb, ma is érvényes lélektani üzenetű zenedarabjait csak ezután alkotta meg. A Figaro házassága (Le nozze di Figaro), a Don Giovanni, a Cosi fan tutte és A varázsfuvola (Die Zauberflöte) mellett egyedülálló hangszeres művek: szimfóniák és főként saját kivételes zongoraművészi virtuozitását szemléltető zongoraversenyek, továbbá vonósnégyesek, vonósötösök egész sora (hiszen képzett hegedűművész is volt), valamint sok más egyéb kompozíció született ebben az időszakban. Bécsben feleségül vette Constanze Webert, korábbi szerelmének, egy énekesnőnek a húgát; a házasságból hat gyermek született. Mozart 1791 őszén esett ágynak, december 5-én, 35 évesen érte utol a halál. Korai elhunytát egyesek a zenetörténet legsúlyosabb tragédiájának tartják. A létezés kétértelműségeinek muzsikába öntésével saját bizonytalanságainkat visszhangozza - gyönyörűséges formában. Sötétben felcsendülő kacagása saját nevetésünkkel cseng össze, nem csoda, hogy bő két évszázaddal halála után is napjaink "legszükségesebb" zeneszerzője. Vissza