Előszó
Söveges Dávid magyar tanárunk a magyar órák egyikén a prózaírásról beszélt. A fekete táblára egymás alá három szót írt fel nagy kezdő betűkkel: Bevezetés, Tárgyalás, Befejezés. Okítását a...
Tovább
Előszó
Söveges Dávid magyar tanárunk a magyar órák egyikén a prózaírásról beszélt. A fekete táblára egymás alá három szót írt fel nagy kezdő betűkkel: Bevezetés, Tárgyalás, Befejezés. Okítását a következőkben foglalta össze: jegyezzétek meg, ha bármit írtok, legyen az féloldalas levél, vagy több száz oldalas könyv, amelyiknek nincs meg ez a hármas tagozódása, annak az írásnak bizony se füle, se farka! Ezzel egész életre szóló útmutatást adott. Ezért írok most bevezetőt ahhoz az íráshoz. amely az 1956-os forradalom alatt és után Pannonhalmán történtekről szól. Egy volt pannonhalmi diák szerint „ Pannonhalmán a forradalom 1956. október 27-én 8 óra 55 perctől 12 óra 45 percig tartott Szellemes megfogalmazás, és bizonyos értelemben igaz is. Ez alatt a három óra alatt a diákok és az őket kísérő tanárok levonultak a faluba, részt vettek azon a népgyűlésen, amelyen megválasztották a község Nemzeti Bizottságát> majd visszamentek a gimnáziumba, ahol megtartották az aznapi utolsó, a hatodik órát. Ezt a három órát kivéve Pannonhalmán a forradalom és annak leverése alatti időben, az országban egyedüli iskolaként végig tanítás volt, egyetlen óra sem maradt el! Mindebből az is következtethető, hogy Pannonhalmán a forradalom alatt nem történt semmi rendkívüli. Pannonhalmán nem voltak forradalmi hőstettek, nem voltak hősök. És ez így igaz, ha a Parlament előtti tüntetésre, a budapesti utcai harcokra, a pesti srácokra, a rommá lőtt fővárosra, a sortüzekre vagy a bosszúból kivégzett forradalmárokra gondolunk. De akkor mi volt Pannonhalmán abban a forradalmi időszakban? Volt háromszáz mindennapos diákéletét élő gimnazista. Akikben ezekben a hetekben, hónapokban végig élt a talán gyerekes, de mindenképpen őszinte lelkesedés, reménykedés a forradalom győzelméért, bánat, szomorúság annak bukása felett, és félelem, rettegés a megtorlások miatt. Akik többsége (ha nem mind) a faluban tartott népgyűlésben élte meg a forradalmi hangulat nagyszerűségét, Pannonhalma szovjet megszállásában a forradalom leverésének félelmét, és ha családjában nem, akkor igazgatója, Dávid atya elhurcolásában a megtorlás okozta tragédiát. Akiknek rendkívüli esemény volt harcra buzdító, vagy menekülő forradalmárok megjelenése Pannonhalmán, a távolban vonuló tankok vagy fegyveres összecsapás látványa. Akiknek egy része mégiscsak kísérletet tett, hogy a maga gyerekes elképzelése szerint segítse a forradalmat, vagy akár sikeresen, akár sikertelenül elhagyja az országot. Akiknek ugyanúgy veszteséget jelentett vagy kéttucatnyi diáktársuk nyugatra távozása, mint az országnak a kétszázezer emigráns. Akiknek hétköznapjait mégiscsak megzavarta az otthoniakkal való kapcsolat megszakadása miatti állandó aggódás, a sokszor érthetetlen, reményt keltő, és fájdalmas híráradat.
Vissza