Motoros veszélyhelyzetek

Előszó

Akik igazán szeretik a motorozást, talán még megismernek. Szabó László vagyok, az egykori sokszoros bajnok. Az évek fölöttem is eljártak, de higgyék el, ma is legalább úgy szeretem ezt a zabolátlan, kétkerekű járművet, mint versenyző koromban.
Olyan legyűrhetetlen szenvedély a motorozás, akár a cigaretta. Gyerek fejjel, az egyik kőbányai sörgyár udvarán kóstoltam bele, ahol apám dolgozott. A hajdani Polgári Sörgyárban a főnökök csemetéi szenvedélyes motorosok voltak. Az akkori időkhöz képest csodálatos gépeik voltak, csakhogy a piszkos munkát, a szerelést, a javítást nem szívesen vállalták. Így kezdődött az én ismeretségem a gépekkel. Előbb javítottam, azután az első összekuporgatott pénzemen megvettem álmaim álmát: a krómtankos kis Csepelt. A Kozma-féle tornaversenyeken indultam először. Régen volt...
Szerettem a száguldást. A negyvenes évek végén a kompresszoros 250-es Norton következett. Nem folytatom. Megpróbáltam a lehetetlent is: a versenyen csak egy számított - a sebesség. Akkor tanultam meg, amit egy életre nem felejtettem: a motor szeszélyes jószág. Csak akkor bízhat benne az ember, ha tökéletesen ismeri minden rezdülését. Ha százszorosan ellenőrzi a műszaki állapotát, ha úgy ül a nyeregbe, hogy csak az útra, a forgalomra kell figyelnie.
A szétszórt figyelmű motoros ön és közveszélyes. De erről hadd mondjak néhány dolgot kissé részletesebben...
Vissza