Előszó
Messze már az idő, amikor csak időnként „suhant" el a legendás 125-ös Csepel mellett egy P70-es, s talán sokan már nem is tudják, hogy ez a speciális műanyag doboz a Trabant elődjeként került az utakra. Mindkét járgány iszonyatos kékes felhőt hagyott maga után. Kevesen autóztak és nem sokan motoroztak, talán ezért is vigyáztak egymásra. A motorozást ugyan keskeny utak, szekerek és jókora felfagyások nehezítették, de mégis, hétvégén kirándulni indult a család - s ha gyerekek is voltak, oldalkocsis motorral. Igazi menő volt, aki már Pannóniára válthatott, vagy NDK-ban munkát vállalva egy MZ-vel tért haza. Az egyetlen autós-motoros hetilap boldogan számolt be, hogy Bulgáriába merészkedett egy honfitársunk, talán egy Berva mopeddel?
Nemsokára megfogyatkoztak a motorok az utakon, mert megérkezett a várva várt (több mint 5 év előjegyzés után) Moszkvics, Skoda vagy Wartburg. A kényelmes - de lux kivitel is volt! -, esőtől, széltől és váratlan úthibáktól védő AUTÓ kiszorította a motorkerékpárt. Persze kirándulni is lehetett vele, de mintha kevesebb időt hagyott volna erre a pénzkeresés.
Sokaknak sikerült 3 évenként útlevelet kapni, és jól meg kellett tervezni a kiutalt 70 dollárból a 30 nap szabadságot. Nem sok idő és pénz maradt a hazai kalandozásra, vendéglátóink megszokták, hogy hozzájuk külföldről jönnek, a szegény NDK-sok itt találkoznak a gazdag NSzK-s rokonokkal.
Ma már mindez történelem, sok helyen leomlottak az embereket elválasztó falak, a világ kitárult és megmutatta, hogy milyen értelmetlen és gonosz játékot űztek velünk.
És megint megjelentek a motorok az utakon, az autó a garázsban marad hétvégén, mert két kerékkel szebbé válik a világ, illatokkal fogad erdő-mező, csodálatos a panoráma (persze a sisak zavar egy kicsit), és oda is eljuthatunk ahova autóval nem merészkednénk. Fedezzük hát fel Hazánkat, és fedezzék fel a magyar vendéglátók honfitársaikat, akik nem csak szezonban, nem csak divatból látogatják a szebbnél-szebb tájakat.
Vissza