Motor katalógus 2004.

Előszó

Egyértelmű, hogy aki ma motorkerékpárt vásárol, az ezt a saját örömére teszi. Van, aki egy rikító sportmotornak örül, amelyen kényelmetlenül összekuporodhat, más egy cruisernek, amely a kanyarban vígan leborotválja a lábtartót, a harmadik pedig egy praktikus allroundernek, amely zokszó nélkül elviszi utasát akár a világ végére is. Az érettebb pilóták általában pontosan tudják, hogy mire van szükségük. Éppen ezért most nem róluk esik szó. Sokkal inkább a sajnálatos módon egyre kisebb számú kezdőről és újrakezdőről, akik új szelet hoznak a motoros életbe. Ezért említjük külön a Hondát. A világ piacvezető márkája tudatosan a kezdőknek ajánlja az új CBF sorozatok az 500-as két. és a 600-as négyhengerest. Rajtuk kívül is sok gyártó állt elő olyan modellekkel, amelyeket nyugodt szívvel ajánlanak kezdőknek is - legyenek azok 20 vagy akár 40 évesek. A dolog rákfenéje csak az, hogy sok kezdő motoros igényei nem reálisak: a társaságban csak a GSR-X 1000-es és hasonlók számítanak, a kereskedőknél pedig leginkább a profit. Így mire vásárlásra kerül a sor, az F 650 GS-ből könnyen R 1150 GS lesz, a 883-as Sporsterből pedig végül Fat Boy. A dráma előre látható: az újonc nem bír a motorral, a problémák már akkor jelentkeznek, amikor saját kezűleg lábra - pardon, kerékre - kell állítani a motort, és csak folytatódnak az első forduláskor, felszórt úton vagy a gyorsabb kanyarokban. A történet gyakran szomorú véget ér: "szerencsés" esetben a motort rövid úton lecserélik egy négykerekűre, de sok esetben súlyos árat kell fizetni a hibás választásért.
Ezért mindenképpen üdvözlendő, hogy egy gyártó kimondja azt, amit amúgy mindenki tud: a kezdőknek könnyen vezethető motorra van szükségük. Aki mást állít, az felelőtlen - és végeredményben a piac összes szereplőjének csak árt. A motorozás mellett csak az fog megmaradni, aki felszabadultan tudja élvezni a menetszelet, aki valóban megtanulja szeretni a motorozás könnyedségét. Vissza