Motivumvándorlás a korábbi középkorban

Előszó

Ázsia földünknek legnagyobb kontinense, a mely ezer évek óta apaszthatatlanul önti magából az emberek millióit. Kulturális múltja szükségképen beláthatatlan időkkel megelőzi a Középtenger északi körzetének kulturáját: Kr. e. 2200 évvel minden bizonnyal ismerik már Kinában az írás mesterségét s a könyvnyomtatással kb. 900 évvel előzték meg Európát. Ezek csak épen a legrikítóbb kulturális jelenségek, de számuk sok százzal szaporítható. A legkülönbözőbb körülmények játszottak abban közre, hogy ennek az ősi kulturális területnek lényege, kihatásai teljesen ismeretlenek maradtak az aegei körben. A mi középkorunk előtt a közlekedés nehézségei állottak e megismerések útjában, bár tagadhatatlan, hogy némi halvány fogalmakkal már a Kr. e. első évezred dereka óta rendelkezünk Ázsia egyes, kivált partmenti részeiről. Hekateos (549-486) elsőnek említi fel a görögök közül az indusokat. A halikarnasszoszi Herodotos (484-408) az indusokat, mint a legkeletibb embereket ismeri a földtekén. A knidosi Ktesias, Artaxerxes Mnemon király udvari orvosa, 400 körül, mint első írja le India csodás országát. Nagy Sándor parancsára Nearchos, aki elsőnek említi a selymet, beutazza Ázsia déli partvidékeit az Industól az Euphratesig. Ismeretesek Nagy Sándor törekvései, hogy szárazföldi úton is megközelítse Indiát. Onesikritosnál hallunk első ízben Taprobane (Ceylon) szigetéről, Seleukos pedig a Gangesig hatol elő. Az egyptusi Ptolemeusok aztán tengerentúli kereskedelmi összeköttetésbe lépnek Indiával. Mind e törekvések a déli, tengeri útra vonatkoznak; maga az ázsiai kontinens ismeretlen maradt az ókorban. Vissza