Előszó
Körülbelül tíz évvel ezelőtt jelent meg E. Aisberg "Most már értem a rádiót" című munkájának magyar fordítása. Abban az időben a rádiózás még nem terjedt el olyan mértékben, mint ma. Nem volt annyi adóállomás, vevőkészülék sem volt annyi mint ma és teljes erejében virágzott az amatőrizmus, minden rádiózó maga készítette vevőkészülékét.
Ez a korszak elmult. A készülékgyárak olyan tömegben és olyan olcsó áron hozzák piacra a vevőkészülékeket, hogy azokat alkatrészeiből otthon előállítani ma már nem érdemes.
A tömeggyártás bevezetése okozta tehát az amatőrködés eltűnését, de egyúttal lehetővé tette a nagyobb külföldvevő készülékek általános elterjedését. Ma úgyszólván minden lakásban megtaláljuk ezeket a készülékeket, melyek kulturigényeinket a rádiótechnika fejlődésének minden előnyével és újításával kiszolgálják.
Az ember alapvető természete a kiváncsiság. Mindent tudni akarunk, tudni akarjuk, hogy a dolgok hogyan és miért történnek.
Tíz évvel ezelőtt a rádiótechnika ezernyi szépségével és érdekességével csak a kiváltságosok részére volt hozzáférhető. Ekkor jelent meg Aisberg munkája, mely ezt a szép tudományt a technikailag nem képzettek részére is hozzáférhetővé tette.
Azóta a rádiótechnika igen sokat fejlődött. Forradalmi újításokon ment át az elektroncső gyártás és vételtechnika. Új elvek születtek, melyek a vételt tökéletesebbé és kényelmesebbé tették. De az elmult tíz év alatt nemcsak a technika változott, hanem az érdeklődők tábora is megváltozott és megnövekedett. Az érdeklődőket ma nem az foglalkoztatja, hogy hogyan lehet rádiót készíteni, hanem az, hogyan működik a vevőkészülék, hogyan éri el azt a páratlan teljesítményt, mellyel bennünket szórakoztat.
A rádiótechnikával ilyen értelemben, tehát elvileg is érdemes foglalkozni, mert szellemes megoldásainak megértése őszinte és tiszta örömet okoz.
Ma tehát ismét időszerű egy népszerű munka megjelenése. Amikor megbízást kaptam Aisberg munkájának átdolgozására azt a célt tűztem magam elé, hogy a rádiótechnikából csak annyit, de azt maradéktalanul ismertessem, amit a mai művelt embernek tudnia kell a rádióról.
Megtartottam az eredeti könyv párbeszédes alakját, sőt a rádiótechnikába való bevezetést is majdnem változatlanul átvettem. Kihagytam azonban mindazt, ami elavult és ami a dolgok megértéséhez nem okvetlenül szükséges. A tíz év óta bekövetkezett fejlődést pedig ugyanolyan modorban tárgyalva, úgy kapcsoltam a bevezetéshez, hogy az folytonos átmenettel kerek egészet adjon.
Munkámmal nemcsak arra törekedtem, hogy az érdeklődést a rádiótechnika tudománya iránt felkeltsem, hanem arra is, hogy az emberi kíváncsiság természetes megnyilvánulását lehetőleg kielégítsem. Ha ez sikerült, akkor munkám célját elértem.
Vissza