Mossóczy Pál szép nyara

Előszó

A magas födelű, toronytalan német luteránus templom előtti széles, közepén bokrokkal beültetett tér jobb oldalán egyemeletes hosszú épület állott, a teológiai akadémia. Ebbe ment be egy július középi napfényes meleg reggelen, valamivel nyolc óra után egy nagyon sovány, sápadt, szalmakalapos fiatalember, Mossóczy Pál, első évet végzett teológus. Vakáció volt, az épület teljesen néptelen, a teológusok elszéledtek, ki-ki az ő apjának házába, a tanárok elmentek nyaralni, aki meg ott maradt közülök a városban, az elkerülte az akadémiának még a tájékát is. Márton a pedellus dolga lett volna az épületre vigyázni, de ő most bizonyosan vala- melyik közeli kocsmában spriccerezte el azt a pénzt, amit bőséges szabad óráiban végzett cipőtalpalással keresett. A kaput azonban nyitva hagyta, hogy az akadémia egyetlen szünidei látogatója, Mossóczy úr be tudjon jutni.
Mossóczy úr tehát benyitott az elég dísztelen épület frontjának közepe tájt nyíló kapun, bement a jobboldalt levő tanterembe, amely egyúttal az akadémiai olvasókör helyisége is volt. Az első padra le volt téve számára a Pesti Hirlap és a Budapesti Hirlap tegnapi száma, amelyeket a derék Márton készített oda a mindennapos látogató számára. A nagyon sovány, sápadt fiatalember fogta a két lapot, az Apáca=pályára néző ablakhoz ment velük és az ablakhoz állva kezdett bennük lapozgatni. Vissza