Mosolytól a nevetésig

Előszó

Részlet:
Hányféleképpen? Önök talán nevetnek ezen a kérdésen, vagy fölényesen mosolyognak? Hogy fognak akkor hahotázni, esetleg gúnyosan kacagni, ha megmondom, hogy a magyar vagy 40-50-féleképpen nevet! — Mi? Csak a jóízlés tartja önöket vissza attól, hogy ne röhögjenek?
Hát tessék csak idehallgatni! És ne somolyogjanak úgy, mint a szegedi árpacipő! Félre a vigyori arcokkal, s hallgasson el az a minduntalan nevető kis röhencs ott a sarokban! Inkább mosolyintsanak egyet ezen a sok furcsaságon. Ki kuncog amott magában? Ki az a kun legény, aki az imént kaccintott egyet? A Balaton mellett azt mondanák rá, hogy cikog, vagyis hogy kibuffant belöle a nevetés.
Menjünk csak tovább: a gömöri ember méltóságosan, tempósan hahog. A borsodi pisolyog, a székely meg picsorog, mint a sükei vadalma, vagy mosolyra húzva száját elpisolyodik, elvisolyodik. A kun viszont jobban vigyáz a nevetőizmaira, s ha egyet mosolyodik, azt mondja rá: bazsalyít. A fazekas tót is csak bazsalyog, amikor a szekere feldűl. Szentesen meg az nem jó, ha valaki tótul nevet, mert az bizony azt jelenti, hogy sír. Kassán a nevetgélőre azt mondják, hogy vicsirít, a kalotaszegi ráviccsan arra, akire rávigyorint, a csallóközi csecsemő mosolygás helyett viccsant, a nógrádi csendesen vicsejt, a székely virrog, a bodrogközi meg vicsog, amikor más rendes magyar ember csak vihog, amin nagyot retyeg a Sümeg vidéki s itt-ott a székely még röfög is, vagy csak harsányan hahotál.

Vissza