Álmodik a múlt

Előszó

Kedves Barátom! Elmesélem hogy mi minden történt ma, 1996. június 16-án velem. Azzal kezdem, hogy igen korán felébredtem: a nyugtalan álmom miatt, vagy a kutya ugatása miatt nem tudom, de már 5 óra után fenn voltam, s nem tudtam elszunnyadni. Az első gondolatom az volt, hogy a tegnap befejezett kézirat egyes részeinek sorrendjét meg kell változtatni, és okvetlen ide iktatni a Szent Istvánról és Szent Lászlóról szóló részt. Azután meghallgattam a 6 órás híreket: ebből megtudtam, hogy az atlantai olimpián újabb érmet nem nyertünk, de egy óra múlva már azt is bemondták, hogy bomba robbant az egyik parkban, ahol koncert volt. Ezután megborotválkoztam, megmosakodtam, reggeliztem és indultam Budapestre Borbálával és nehéz csomagjaival, hogy a pályaudvaron feltegyük egy Londonba tartó autóbuszra, ahol életének egy különös és szokatlan éve kezdődik. (Holnap majd megtudom, hogy milyen volt az út, milyen az átkelés a Csatornán, és milyen a megérkezés?) Mindez 6-7 órával ezelőtt történt. Közben hazafelé jövet még be kellett mennem egy csomagért a Csepel szigetre is. Mert a honfoglalásról és Anonymusról írtam, ezért tudom - bár a felismerés váratlan volt számomra is, hisz én ott, ezen az ismeretlen helyen utcát kerestem csupán -, hogy ahol én járok, szinte teljes pontossággal itt járt, csak épp 1100 évvel ezelőtt Árpád fejedelem és a többi vezér! A honfoglaló sereg Anonymus szerint innen indult el a jelenlegi káposztásmegyeri és békásmegyeri révhez, hogy átkeljen a Dunán túlra. (Ez a vereckei átkelés után a második legfontosabb esemény lehetett őseink pannon történetében.) Itthon aztán elővettem a kéziratot, javítgattam és igazgattam, miközben hol a Muzsikás együttes szólt, hol Mozart a lemezjátszón. Természetesen Borbálára gondoltam a legtöbbször: az órát nézve szinte láttam, hogy most már valószínűleg elhagyhatták a Dunát és az osztrák határt Passaunál, és Németországban járnak: ott, ahol a kalandozó magyarok vereséget szenvedtek. Vissza