Móricz Zsigmond válogatott elbeszélései

Előszó

Móricz Zsigmond egyedülálló jelenség prózairodalmunkban. Egy írónk sem volt a múltban, aki negyven évi szakadatlan irodalmi működése alatt oly szenvedélyesen törekedett volna a társadalmi jelenségek, problémák nagylélekzetű regényekben való megjelenítésére, mint ő. A regényíró nagysága azonban bizonyos mértékben árnyékba borítja a novellista Móricz jelentőségét. Pedig Móricz Zsigmond legnagyobb novellistáink közé tartozik, aki a magyar elbeszélést igen jelentős mértékben továbbfejlesztette, számos új és értékes vonással gazdagította. A novellaíró Móriczot hivatott megismertetni olvasóival ez a kötet. Ebből magától értetődően következik az, hogy a bevezetés sem törekszik a teljes Móricz-kép megvilágítására, hanem pusztán azokkal a vonásaival foglalkozik, amelyek az elbeszélések - s elsősorban a kötetben foglalt elbeszélések - írójára jellemzőek.
Szenvedéssel, nélkülözéssel és izgalommal teli gyermekkora a magyar kapitalizmus megizmosodásának periódusára esik, föllépése az irodalomban pedig a kapitalizmus rothadásának, az imperializmus hazai kialakulásának korszakára. Faluról kerül Pestre, azokban az években, amikor a munkásosztály egyre határozottabban szól bele tömegharcaival a politika alakulásába, s a magyar parasztság elsőízben kísérli meg, „hogy elszakadjon a 48-as zászlóval visszaélő ,nemzeti' pártoktól és a radikális parasztpárt, Áchim András pártja mögé sorakozva, vegye ki részét az ország politikájából". Vissza