Előszó
Részlet a könyvből:
A Sárga Rózsában csak Borbiró ült egyedül.
Ült a spriccere mellett s nézett a levegőbe. Úgy el tudott ülni hétszámra, hogy egyet se szólott, a világon semmire kíváncsi nem...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
A Sárga Rózsában csak Borbiró ült egyedül.
Ült a spriccere mellett s nézett a levegőbe. Úgy el tudott ülni hétszámra, hogy egyet se szólott, a világon semmire kíváncsi nem volt, csak ült s nézett. Nézte, hogy a légy hogy mászik a falon, utána nézett, míg el nem repült, akkor megint jött egy másik légy, akkor meg azt nézte, osztán az is elrepült egyszer.
Akkor rámeredt a falon függő naptárra s azt nézte: Június. Később a számot nézte: 7. Nézte, de nem gondolt hozzá semmit. Azt úgyis tudta, hogy péntek van s azt is, hogy a Millennium nagy esztendeje.
Hirtelen fölneszelt, Zoltánt látta meg az utcán, Szakhmáry Zoltánt.
- Hé, Zóltán, Zoltán! - kezdett el kiabálni, - Zóltán, Zóltán!
Zoltán odanézett, erre ő visszaült a helyére s nem nézett többet a legyekre, olyan egyenesre ült, mint a komondor, mikor várja a gazdáját a pincéből. Ellenben észrevette, hogy a vendéglő előtt egy csoport parasztember ácsorog. Biztosan a mérnököt várják a vízszabályozási munkák miatt.
Zoltán megjelent az ajtóban.
- Gyere mán Zóltánkám, az Isten áldjon meg, igyál meg egy pohár sert. Meghalsz szomjan ebbe a melegbe.
Vissza
Fülszöveg
"Címe, gerince, lényege: az úri muri. Szakhmáry Zoltánék és Csörgheö Csuliék boros mulatozása - írta a regény megjelenésekor 1928-ban Bálint György. - A vad, duhaj, önfeledt mulatozás a magyar nicsevo, a magyar nirvána..." A magyar ugar tragédiája tehát, a dzsentri lét teljes csődje, annak az embernek végdrámája, aki képtelen kitörni egy életforma keretei közül, noha érzi, tudja, hogy az halálraítéltetett. Szakhmáry Zoltán egyrészt egy unt házasság keretei között vergődik, "a családi élet kis kalickájában" - másrészt a regény képzelt-valóságos kisvárosának és tanyájának reménytelenül elmaradott sivár világában: Az Úri muri a bekerített sors és a más horizont után való sóvárgás feloldhatatlanul tragikus konfliktusára épül. Mert Móricz hősének nincs ereje hozzá, hogy szakítson a múltjával és jelenével a jövő ígéretében: fölgyújtja tanyáját, szíven lövi magát. A tűz, amely a tanyát elemészti akárcsak Móricz más műveiben, jelképes itt is: egy embertípus és egy magatartás pusztulását...
Tovább
Fülszöveg
"Címe, gerince, lényege: az úri muri. Szakhmáry Zoltánék és Csörgheö Csuliék boros mulatozása - írta a regény megjelenésekor 1928-ban Bálint György. - A vad, duhaj, önfeledt mulatozás a magyar nicsevo, a magyar nirvána..." A magyar ugar tragédiája tehát, a dzsentri lét teljes csődje, annak az embernek végdrámája, aki képtelen kitörni egy életforma keretei közül, noha érzi, tudja, hogy az halálraítéltetett. Szakhmáry Zoltán egyrészt egy unt házasság keretei között vergődik, "a családi élet kis kalickájában" - másrészt a regény képzelt-valóságos kisvárosának és tanyájának reménytelenül elmaradott sivár világában: Az Úri muri a bekerített sors és a más horizont után való sóvárgás feloldhatatlanul tragikus konfliktusára épül. Mert Móricz hősének nincs ereje hozzá, hogy szakítson a múltjával és jelenével a jövő ígéretében: fölgyújtja tanyáját, szíven lövi magát. A tűz, amely a tanyát elemészti akárcsak Móricz más műveiben, jelképes itt is: egy embertípus és egy magatartás pusztulását jelképezi.
Így lesz az Úri muri egy múló történeti pillanat tökéletes rajza - de több is annál: hiszen - ahogy Szabó Lőrinc írta - "Móricz Zsigmond az ismert anyag húsában és idegeiben marad, de az ereje valahogy magába húzza, maga köré vonzza minden rejtelmével a végtelent... Minden sora érzéki rokonságban van a világgal."
Vissza