Móricz Zsigmond regényei és elbeszélései 9.

Előszó

Részlet a kötetből:

A bécsi bútor

Zsuzsi néni kofa volt. Paprikás kofa a Nagypiacon. Ott szokott árulni a Csapó utca szegletjin. Hát bizony keserves egész nap ott ülni, de nem egészségtelen, meghízik és megokosodik attul az ember.
Zsuzsi néni is már olyan okos, hogy többet tud az eszinél. Hogyne, mikor csak úgy olvassa az újságokat egyre-másra, mer mindenik kofa vesz valami újságot, osztán az kézrül kézre megy, Zsuzsi néni mind elolvassa az utolsó betűig, mán akár érti, akár se.
Egyszer csak nagy dolgot lel az újságban, valami pesti újságban, ott, ahol az igazán érdekes olvasnivalók vannak, hátul, a hirdetések közt. Valami bécsi gyáros egy egész bútorzatot kínál, asztalt, széket hatot, díványt, sifont kettőt, ágyat kettőt, de meg éjjeli szekrényt is, meg még sok mindent, szóval egy teljes berendezett hálószobát és ebédlőt tizenhat forintért. Zsuzsi néni elolvasta először duruzsolva, azután egészen fennhangon, utoljára a szomszédasszonyának torka szakadtából kijabálva.
- Hallottak-e mán ilyet, pedig nyomtatás n$m haduvál! Tizenhat forintért ennyi meg ennyi bútort! Ezek a cábár asztalosok mit nem kérnek érte, lám, az a belga nyelvű Kappan Győrffy csak egyfiókos ládáért elkér mai időben öt pengőt!
Mindenki csudálta a dolgot, s egész délelőtt erről beszéltek a paprikás kofák, egy-egy szót átkajdászva egymásnak.
- Jó vón e nekem, ha mernék hinni a nímetnek! - mondta Zsuzsi néni s nagyon bólogatott hozzá.
- Bizony hallom, hogy a gyalog szarka, gyalog sátán má megjárta az útját! - mondta a jobb kéz felőli szomszédasszony.
- Jaj, galambom, túl vagyunk már azon, vasárnap kihirdetik az ispitály templomba a gyerekeket - vallotta be Zsuzsi néni, mert a komendáló asszonyokat híjják Debrecenben gyalog szarkának, gyalog sátánnak.
- Most már csak azt vón jó tudni, hogy leheti ez valóság! Ez a bútor-história, mer azt jó vón tudni!
- Nagy a világ, minden megeshetik - mondta bal kéz felőli szomszéd. Vissza