Móricz Zsigmond "mindenese" voltam

Fülszöveg

Örül a nagy fejedelem, mert látja ám odaátról: emlékezik őrá az ő hajdani hűséges szolgája, nyolcvanévesen is.
Hát hogyne lett volna boldog az a tiszta szívű "Jóska gyerek" a kis vasajtó mögötti szobában, a Kelet Népe szerkesztőségében. Tudta ő, kinek a ceruzáit hegyezi, hogy Zsiga bácsi csak írjon és írjon a népnek minél többet és minél szebbet! Ne kelljen Zsiga bácsinak csip-csup ügyekre: pénzkeresetre, krajcárok rolnizására, korrigálásra, futkosásra, telefonálgatásra, írók szervezésére pazarolni drága idejét.
Hordta-vitte a vállán az a Jóska gyerek a kelet Népét, ha kellett a lap a trafikosoknak, ha nem. Mondhatta is magában Adyval, hogy Móricz Zsigmond őr több a hatalmasnál S ha ki-kinek árt is, milliomszor használ. Szerkessze csak a Magvetőt, a magyar nép kisbibliáját, hordja össze és szórja szét boldogan évszázadok sok szép gyümölcsét, magt3ermő kincseit bőkezűen, ő majd viszi, elég boldogság az neki, hogy olyan nagy író közelében lehet, akiben örökké izzik a magyar és krisztusi szociális, nemzeti tűz.
De milyen szomorú volt a fiatal "mindenes", ha átsugárzott rá kenyéradó ura szomorúsága! Mert úgy nem fogyott a Kelet Népe abban a hamisítatlan magyar kapitalizmusban, ahogy ma sem igen fogyna. Szomorú volt Móricz Zsigmond úr, mert nem tudta megfizetni munkatársait, még a saját Csibéjét sem. S mert szembefordult vele leghűségesebb mindenese, Kopré József is, aki most aztán elmondja: "Szánom-bánom bűneimet, becsaptak, gyerek voltam, de Isten és az irodalomtörténet előtt vállalom, hogy Móricz Zsigmonddal szemben az ördög tanúja lettem a felperes Faust Imre oldalán. Lássátok és olvassátok, amit eddig eltitkoltam. Megvettem a sírhelyem, halálos ágyamon nem hallgathatok!" Vissza