Móricz Zsigmond korszerűsége

Fülszöveg

Részlet a könyvből:
Móricz Zsigmond értékelése, elhelyezése a magyar irodalom történetében csak a felszabadulás után történt meg méltóképpen. Halálának 10. évfordulóján Révai József tartotta az ünnepi beszédet 1952-ben s jelölte meg azokat a korszakhatárokat is, amelyek Móricz életművében fordulópontként szerepelhetnek. A család tagjai összefoglaló képet szándékoztak adni a nagy író életéről: elsősorban Móricz Virág könyvei töltik be ezt a szerepet; a testvér, Móricz Miklós a családi indulás és az írói feladatvállalás kezdeteiről írt két könyve igen pontos adatokat tárt fel és tett közzé; Móricz Lili részint emlékezésének mozaikdarabjait mutatta meg, részint pedig a Simonyi Máriához írt levelek közreadásával segítette a tájékozódást Móricz életében. Monografikus célzattal Nagy Péter közeledett írónkhoz: a három kiadást megért kötetet folyamatosan átdolgozva kísérelte meg az áttekinthető Móricz-portré megrajzolását, ugyanezt kisebb méretekben Czine Mihály végezte el egy népszerűsítő kötetben. Czine nagy és részletes terve egyelőre torzó: csak az első kötet, a forradalmakig terjedő rész jelent meg, s a folytatás késlekedése annál sajnálatosabb, mert Móricz indulásának társadalmi, művészi, emberi körülményei talán ebben a könyvben kapnak a legplasztikusabb bemutatást. Varga Kálmán az Arcok és vallomások c. sorozatban mutatta be a gazdag életet, Csanak Dóra a levelezések két kötetének összeállításával könnyítette meg az olvasók, kutatók, érdeklődők dolgát. Vissza