Előszó
Részlet a a könyvből:
"A nagy, dupla tetejű földszintes ház úgy feküdt a rengeteg udvar sarkában, mint egy nagy bolhászkodó komondor.
Fényes tél volt, a tágas mezőket, a szalmakazlakat s a...
Tovább
Előszó
Részlet a a könyvből:
"A nagy, dupla tetejű földszintes ház úgy feküdt a rengeteg udvar sarkában, mint egy nagy bolhászkodó komondor.
Fényes tél volt, a tágas mezőket, a szalmakazlakat s a kútgémet is hó borította, de a nap csillogva fénylett a kora délutánon, mint valami tiszta fény, amelynek semmi melege nincs, egyetlen hópihe meg nem olvadt, csak szikrázott puhán, mint a pehely.
A ház tornácán mintha bolhák mozognának, egy-egy ember jő-megy ki s be a vadszőlő kopasz vesszői közt. Egy főbolha, nagy hasú, kemény, barna öregúr, nagy pipával áll a lépcső tetején, s lassan pislogva nézdeli az udvart. Az utcáról pedig két kis fekete hangya közeledik, a jegyző s a legátus, lassan a bokáig érő hóban, vidáman diskurálva; ugyan miről tudnak a hangyák és bolhák beszélgetni?
A két hangya befordul a kapun, s lassan, apró lábaikon másznak beljebb, beljebb, apró fehér állatkák futnak elő, pici 'harapósok, a nyakukban kolonc van, ami a lábacskáikat veri, s a fogukat élésen vicsorgatják, ami a két kis feketét szemmel láthatóan izgatja, s komikus mozdulatokkal igyekeznek udvarolni az állatkáknak, akik hozzájuk képest elég veszedelmesek."
Vissza