Előszó
Részlet a könyvből:
"Felháborítja az embert, ha idegenek jelennek meg a városban és tíz perc után pontos és határozott ítéletük van rólunk. Pláne, ha nem kedvező! Miért jöttek ide? Ki hívta őket?
Az egyik sarokban három úr üldögél, akikre már még a falak is haragosan néznek, annyit szídják a várost.
- Pfuj, - fejezi be az első úr a beszédét, üres likőröspoharát forgatva. - Por! Piszok! Bűz! Az egész város síma, mint a temető. Ez egy halott hely. Egészen ki van kapcsolva az élet evoluciójából.
- Parasztok, - tette hozzá a másik úr, s felhajtotta kis feketéje salakját, - mindenki paraszt, még a bíróságiak, a tanárok, az orvosok is. Hisz a polgármesterük is egy közönséges paraszt.
- Semmi üzlet, - legyintett egyszerűen a harmadik úr s megkopogtatta kriglijével az asztalt.
A falakról lógó tapétafoszlányok szinte nevetve lobogtak meg a cúgban. A plafon tajtékbarna volt a régi füsttől s körül embermagasságban fényes barna réteg borította a falakat, mert itt falhoz szokás támaszkodni, kivált egy-egy heves kártyakompánia körül, mikor az adóellenőr két-három korona veszteséggel áll fel! A székek fölött pedig nagy kerek foltok voltak a falon. Kövér civis koponyák szoktak odadörgölőzni a hátradöntött székek fölött, jóízű beszélgetés közben. S az egész helyiség telítve van a leböcsmölt kúnváros kövér karakterével. A levegőn érzi, hogy túletetett, túlitatott, mégis józan és éhes temperamentumú nép szokott itt a maga módján mulatni. A három ügynök unalommal s bizonyos életkeserűséggel nézett körül a helyiségben.
Pfuj, ez a város,- szólt az első s a harmadik újra kopogott a kriglijével.
A pincér valahol a másik helyiségben bizonyosan élete nagy bajain tűnődött s úgy vette a kopogást, mintha csak füle csengene s nem jelentkezett.
-Tényleg kérem,- szólt a második utazó, - az ember seholsem tud úgy unatkozni, mint ezekben az alföldi városokban.
A harmadik vérmesképű szeplős ember, pulykavörösen verte az asztalt a söröskancsójával.
-Parasztok, ostoba parasztok, - kiáltotta,- az ember kifújhatja a tüdejét míg a nyakába sóz valakinek egy könyvet. Pincér, pincér!
A kis kurta vendégfogadós bújt be az ajtón a folyosó felől. "
Vissza