Az Isten háta mögött/Kivilágos kivirradtig/Úri muri/A boldog ember/Árvácska

Fülszöveg

"A kisvárosi életet ábrázoló regények között Móricz kisregényének elsősorban talán az ad speciális jelleget, hogy végig megőrzött fölénye sohasem fordul karikatúrába. Ez a mértéktartó - mégis megsemmisítő erejű - fölény érvényesül a regény egyik legkitűnőbben megformált alakjában, Veres tanítóban, az ilosvai Bovaryban... A többi kisvárosi figurát - inkább csak vázlatosan, de - szintén találó, éles vonásokkal rajzolja meg... Az isten háta mögött, akárcsak a flaubert-i példa, tiltakozás a kispolgári álszenteskedés ellen, amely az ifjú élet legerősebb vágyait - éppen az erkölcsi normák ürügyén - a tisztességtelen megalkuvásba szorítja."

"Az író indulóban egy család facies hippokraticáját mutatja meg, de csakhamar az egész osztály facies hippokraticája lesz belőle. Nem a vármegyeháza körüli nagy gentryről van szó és nem a politikai gentryről, hanem arról a szó szoros értelmében való középosztályról, mely a vidéken a tulajdonképpeni polgári osztály pótolja... Móricz olyan ember, aki kimondja, amit akar, ha tetszik akárkinek, ha nem. Ő az igazmondás embere, ezért van annyi súrlódása az igazmondástól iszonyodó magyar úri világgal és ezért több a szava egyszerű irodalomnál: a magyar lelkiismeret szava." (Kivilágos kivirradtig)

"Úgy látszik hamarább lehetett levetni a régi ruhát és felvenni az urak új ruháját, mint a higiénia s a humanitás elveit.
Ez az a harc, amit az Úri muri-ban érinteni próbáltam, az újonnan fakadt életnek, a jövőnek: az új, okosabb, egészségesebb és emberségesebb hajnalra való küzdelmes eljutása...
A magyarság legmagasabb társadalmi rétege ki fog pusztulni, hacsak nekik nem támad prófétájuk és megszervezőjük, aki ezt a régi, becses, nagyértékű osztályt visszavezeti a munka, a céltudatos, építő munka felé.
Így csak úri muri itt ez az egész magyar élet."

"Éposz ez, a homéri fajtából. A történelmi rétegek alól a nagyvilág felé küszködő magyar parasztság hősi éposza. Az olimposzi istenek végzet-alakító hatalmát itt a nyomorgó szervek állati ösztöne helyettesíti. Egyszerűek, tiszták, átlátszóak, minden indítóokukban kitapogathatók ezek a hősök; a bűnbeesés előtt, az áldott aranykorban lehetett ilyen az ember... Elképzelni se bírom azt a gyönyörűséget, amit akkor érezhetett, amikor élete e tán legnagyobb munkáját befejezte... Valami lett, aminek már régtől fogva lenni kellett volna és ami most már örökkön-örökké lenni fog." (A boldog ember)

"Móricz Zsigmond nem volt forradalmár, de azt tanította: tűrni, kifosztottan élni csak bizonyos ideig lehet.
És nem ismerte a könnyű irgalmat, a könnyelmű megbocsátást. Az Árvácska 1941-ben félelmetes ítélettel fejeződik be: >> Három nap múlva már nyoma sem látszott annak, hogy itt ház állott és abban emberek éltek, s azok az emberek itt elmúltak. Elmúlt a hangjuk és a mozgásuk, elmúlt a rosszaság és elmúlt a kegyetlenség. Minden békés lett, átalakult másfajta valamivé az egész élet. A nyelvekből üszök lett, s sértegetésekből füst és pára.<<" Vissza