A magyarság rendeltetése

Előszó

Ha van magyar író, akivel elbánt az iskola, Móricz Zsigmond az. Nem azzal, amiről ő is írt, s amit életrajzából tudhatunk, aminek motívumai ott vannak a Légy jó mindhaláligban. Az író ezt még csak kibírta valahogy, a bajok később jöttek.
Lehet keseregni - okkal - amiatt, hogy milyen nagyszerű írók műveiből nem lesz iskolai kötelező olvasmány, s van ebben igazság, hiszen aki ebben a nem olvasós világban kiesik a feltétlenül elolvasandók közül, azzal a könyvekkel nem hivatásszerűen foglalkozók később már nemigen találkoznak. De mi vár azokra az írókra és művekre, akik bekerülnek a kivételezettek körébe? Ahogyan megtörtént az Móriczcal, s ezzel mód nyílt arra, hogy nemzedékekkel véglegesen megutáltassák? Kezdve azzal az őrülettel, hogy a legkeserűbb felnőtt-regények egyikét, a már említett Légy jó mindhaláligot ifjúsági regénynek értelmezték azért, mert iskolában zajlott, és hősei gyerekek voltak. De mit szólnánk ahhoz, ha ugyanezen okokból Ottlik Iskola a határonját akarnák a 14 évesek torkán lenyomni? Az én nemzedékem aztán megkapta még a kritikai realista Móricz képét, aki a Rokonokban úgymond lerántotta a leplet a rothadó dzsentri korruptságáról, s bebizonyította, hogy az a társadalom halálra van ítélve, s a Csibe-történetekben eljutott a proletariátus középpontba állításáig.
Ép lelkületű tanuló mindezek hatására egy életre elfordult Móricztól, s a maga elszánásából könyvét soha többé kézbe sem vette. Ha pedig valami rejtélyes elmekórtani ok folytán filosznak szegődött, ízlésirányától, esztétikai megrögzöttségétől függetlenül sok jóval a későbbiekben sem találkozhatott. Móricz-iszonya több okból is kifejlődhetett és igazolást kaphatott. Sokat tett ezért a Móricz-filológia: mindenekelőtt a marxizáló irodalompolitikai kisajátítás szolgálatával. Vissza