Morális fejlődés, empátia és altruizmus

Előszó

A morális fejlődés témája a moralitás különböző - pszichológiai, pedagógiai, filozófiai, történeti, szociológiai - megközelítéseinek bonyolult szövedékébe ágyazódik. Az etika hagyományosan a filozófia „felségterülete", amelynek határmezsgyéjén azonban a pszichológia, a történelem, a kulturális antropológia, a szociológia, a pedagógia, sőt az evolúciós biológia és az idegélettan is elfoglal egy-egy - nem kis - tartományt.
A moralitás alaptémái: az igazság, a kötelesség és a jog, a szabadság, az érték, az erkölcsi jó és rossz (amelyek mindegyike részletes kifejtést igényelne) „átszövik" az ember életét. Szűkebb és tágabb környezetünk és nem utolsó sorban a magunk moralitása „közérzetünk", sőt testi és lelki egészségünk meghatározó tényezője.
A leggyakoribb patogén tényezők morális természetűek: ilyen a jóindulat hiánya, az igazságtalanság, a méltánytalanság, a szabadság korlátozása vagy a saját lelkiismeret. A másik oldalról közelítve: a jóindulat, az igazságosság, a méltányosság, az emberi méltóság tiszteletben tartása és a személyiség „koherenciája és kongruenciája" egészségvédő, „salutogenetikus" tényezők.
Ami a patogenitást illeti: a klinikai pszichológia és az egészségpszichológia jó részét idézhetnénk tételünket megerősítő példaként, a különös talán az, hogy a patogén tényezők morális vonatkozásaira a klinikai vagy az egészségpszichológiában manapság nemigen történik utalás. A mai pszichológia, a szakma értéksemlegessége jegyében szinte tabuként kerüli a „moralizálást". A jelen kötettel szeretnénk „kikezdeni" ezt a tabut.
A moralitás - legalábbis egyes - aspektusainak egészségvédő hatását illetően egy első látásra meglepő adatra hivatkozom Friedman és mts.-ai (1993, 1995) beszámolója alapján. A szerzők egy híres longitudinális vizsgálat, a Terman Life Cycle Study eredményeiről számolnak be. Az 1921-ben indult kutatásban akkor 11 éves korú gyerekek vettek részt, akiket szüleik és tanáraik 25 tartós személyiségvonás mentén pontozóskálákon jellemeztek. A résztvevők jelentős részének életútját sikerült nyomon követni; a 80-as évek végére a csoport nagy része már nem élt, ismeretes volt azonban elhalálozásuk időpontja és a halál oka. Vissza