Morál és politika határán

Előszó

Gyanúsan általánosnak tűnhet e cím: egyrészt Antigoné és Kreon konfliktusa óta ezen a határon téblábol az európai történelem, másrészt az újkor Machiavelli óta méltán tekintette vívmánynak a politikai decíziók, a jogi mechanizmusok „megfosztását'' a direkt morális metaítéletek normativitásának varázsától. A kötet első része tisztán történelmi tanulmányokat prezentál a XVIII. század pragmatikusnak tekinthető konfliktushelyzeteiről: az amerikai függetlenségi harc mélységes morálfilozófiái (sőt morálteológiai) megalapozást is igényelt a nemzeti függetlenség mint az erkölcsi autonómia „alkalmazott tudománya" koncepciójával; Ferguson és a skót felvilágosodás tulajdonképpen valamiféle .„harmadik utat" képviselt a politikai morál területén az angolszász típusú modernizációs modell kritikátlan követése és az archaikus kláni erkölcsiség idealizálása között; a terror és thermidor között született Benjámin Constant-írások a „rendszerváltó" értelmiségi dilemmákat olyan aktualitással fogalmazzák meg, hogy szinte riadtan nézzük meg a dátumot: 1794 és nem 1994 a megírás éve...

A szisztematikus rész Kis János nagyívű tanulmányával kezdődik, mely a sokat vitatott témát - az állam morális semlegességét - elemzi a legmodernebb jogfilozófiai irodalom feldolgozásával, bizonyítván mindazok számára, kiknek füle van az érvek meghallásához, hogy a morál „kikényszerítésétől" tartózkodó liberális állam nem azonos az immoralitást istápoló állammal. Huoranszki Ferenc a politikai kötelezettség fogalmának analízisével és a polgári engedetlenség eszméjének analitikus vizsgálatával járul hozzá egy hazánkban ismeretlen politikai filozófiai kultúra elterjesztéséhez, mely a legvitatottabb politikai alapfogalmak logikai elemzésével segít hozzá, hogy legalább tudjuk, hogy mit jelent kedvenc kategóriánk, melynek nevében vitatkozunk. Hogy magának a liberalizmusnak a kategóriája kiállja-é a kritikai analízis élveboncolását, arra keresi a választ a zárótanulmány ,,A liberalizmus nyomorúságáról. Vissza