Mórahalmi Krónika 3.

Fülszöveg

Amikor az első kalendáriumot összeállítottam, többször is végigfutott a gondolat bennem, lesz-e vajon folytatása? Lesz-e erőnk, segítőnk, lesz-e idő erre a gyönyörű munkára? Mert a város régmúlt és jelen történetében barangolni, kutakodni, utánanézni eseményeknek, történéseknek, szereplőknek - hihetetlenül izgalmas dolog!
Sokszor váratlanul hullanak a szerkesztő ölébe soha nem látott fotók, nem mindennapi esetek, eddig nem hallott, ismeretlen témák.
A mostani Krónika így készült. Gyűlt az anyag, újabb és újabb meglepetések értek. Többször kellett ellenőrizni az adatokat. Bár ennek a kiadványnak nem a tudományos szakszerűsége az erőssége, hanem pontosan az, amilyen. Hogy a még itt élők, a még emlékezők hogyan szólíthatók meg, hogyan eleveníthetik meg az elmúlt évtizedeket, hogyan emlékeznek. És az emlékezet néha homályos üvegén nem mindig egyformán látható a múlt. Néha elhalványodnak, néha erősödnek a színek, a fények, különleges megvilágításokba kerülnek események, találkozások, személyek.
A Krónika "szubjektív objektív", ahogy egyik beszélgetős műsorunk címe is az. Szubjektív, mert mindenki a megélt személyes élményeit adja vissza az írásaiban, és valahol objektív: hozzátartozik Mórahalom-Alsótanyaközpont régi-új történetéhez. A kép, a város általa lesz árnyaltan megismerhető felfedezhető.
Köszönöm mindazoknak, akik ugyanúgy hisznek ebben, mint én. Akik újra és újra társamul szegődnek ebben a munkában, engem is bátorítva évről évre: amit írunk, összegyűjtünk, az nem más, mint a személyességén átszűrődő kollektív bölcsesség, tudás, tapasztalt, élmény. Ami olyan, mint a fűszer, az illat... Vissza