Móra Ferenc Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola Emlékkönyv 1999-2005

Előszó

A Móra Ferenc Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola emlékkönyvét tartja kezében az olvasó. Egy emlékkönyvet, mely tartalmazza az elmúlt néhány év eredményeit, legfontosabb eseményeit.
Iskolánkban a kicsiket nagy szeretettel oktatjuk, hiszen az otthon kitárul az iskolára. Azt akarjuk elérni, hogy szeressenek iskolába járni, megtanuljanak írni, olvasni, számolni. A nagyoknál - a világ birtokba vétele, megismerése, megértése a cél. A tudomány a csodálkozással kezdődik, ezért a megfigyelőképesség fejlesztése, az olvasás megszerettetése, a gondolkodás fejlesztése és minden lehetséges ismeretszerző eszköz megismerése a fontos.
Sokan gondolhatják, hogy álmodozunk. Almok nélkül azonban nem érdemes élni. Merész célok és tervek hiányában még senkinek sem sikerült nagyot alkotnia. Az egyre elérhetőbb világ lehetőségeket kínál óriási versenyhelyzetekkel. A kihívásoknak való megfelelés a tét. A kitartás, a szorgalom óriási kincsnek bizonyul, és ki-ki számára meghozza a várva várt sikert.
A nagy dolgok mindig a kis mindennapi tettekből állnak össze, ezek gyümölcsei azok az eredmények, melyekre büszkék vagyunk mindannyian: tanulók, szülők, pedagógusok. Születésünkkor a tehetségből mindenki kapott többet vagy kevesebbet, hogy azután élete során sáfárkodjon vele. Van, aki azért kapta, hogy szántson, vessen, arasson - kenyeret adjon az embereknek. Van, aki azért, hogy fákat ültessen, erdőt neveljen, mások azért, hogy tervezzenek, gyógyítsanak, eligazodjanak a technika világában, művészi tárgyakat készítsenek a többiek gyönyörűségére, és vannak, akik azért kapják, hogy megtanítsanak bennünket eligazodni a világban, megfelelni a harmadik évezred kihívásainak. Mindenki azért kapja a tehetséget, hogy éljen vele. S hogy ez kinek-kinek mennyire sikerül, rajta is múlik, főként a szorgalmán, a kitartásán, és a többiekkel való együttműködésén. Az iskola azon hely, ahol mindenki felfedezheti egyéni tehetségét, bebizonyíthatja mire képes, sikereket érhet el.
A mi iskolánkon hagyomány, hogy lejegyezzük azoknak a tanulóknak a nevét, akik valamiben kitűntek a többiek közül. Hogy miben lehet kitűnni, olvashatják eredményeink között. De mi nem csupán a kimagasló tanulmányi eredményeknek örülünk. Számon tartjuk azt is, hogy az olvasásban vagy számolásban gyöngélkedő kisdiák félév után már szépen felzárkózik a többiekhez, mint azt is, hogy kire lehet számítani önkéntes munkákban, az iskolarendezésben, a diákönkormányzati munkában és az iskolai ünnepségeken. Vissza