A jó öreg Dugonics

Előszó

Részlet a könyvből:
A jó öreg Dugonics, hírül se olyan öreg még, mint ahogy gondolják, akiket megbuktatnak belőle és minden esetre sokkal fiatalabb, mint amilyenek mink leszünk kétszáz éves korunkban, - az öreg Dugonics nekem szívbeli ügyem egy kicsit. Az első olvasmányom, amire a bibliám, meg a katekizmusom után visszaemlékszem - az olvasókönyvet tökéletesen kirostálta az idő az emlékezetemből - Dugonics kétkötetes regénye volt, a Heliodoros elrongyollott történeteiből újra szabott és varrt Szerecsenek. Nem bánom, ha azt mondják is rám, hogy meg is látszik rajtam, azért még se szépítem a dolgot, elmondom, ahogy volt.
Lehetett a mi gerendánkon más szívreható olvasmányokat is találni, - én is fölértem, ha a kis széket föltettem a nagy székre. Ott volt 1879-ből való Lidérc-naptár is, egyben családi krónikánk, mert a tiszta lapjára, a százesztendős jövendőmondó után oda volt jegyezve, sokkal emberhez illendőbb írással, mint az enyim:
- Júli 14-én vettem két malacot.
- Júli 19-én Ferenc fiam született.
Aztán ott volt Bertalanfalvy Pál jezsovitának a könyve is, a "Világnak két rendbéli rövid esmérete", ezer oldal körül lehetett és csak szétnyitva fért el a gerendán ez a rövid esméret, ami a maga korában, Mária Terézia idejében a java tudós munkák közé tartozott, de még az én időmben is sok tanulságot lehetett belőle meríteni. Vissza