Előszó
Részlet a könyvből:
A király befejezte a vacsoráját. A blois-i kastély torony óráján elütötte a tízet s a kalendárium az Úr 1578-ik decemberének negyedik napját mutatta.
A király, mint rendesen, ezúttal is kedvenceinek, Quélus, Maugiron, D'Epernon ós Schönberg lovagoknak a társaságában fogyasztotta el pompás estebédjét. A vacsora meglehetősen vidám hangulatban folyt le, sok jó tüzes bort is ittak hozzá, sok rosszat beszéltek az asszonyokról és dicshimnuszokat zengtek a férfiak, főleg egymás bátorságáról.
Ő felsége egy darabig szórakozottan hallgatta őket, majd ásítva jegyezte meg:
- Uraim!... Rettenetesen unatkozom! Hát nincs önök között senki, aki szórakoztatni tudna egy kissé?...
De, még mielőtt választ kaphatott volna, kinyílt az ajtó s egy férfiú lépett be.
- No felség ... ez az úr bizonyára nem fogja túlságosan mulattatni! - jegyezte meg Maugiron és nevetve intett az újonnan jött felé.
- Maugiron úr! - felelt az - én hűségesen szolgálom a királyokat s nem egyszer a véremet ontottam értük, de arra igazán nem gondoltam eddig, hogy az udvari bolond szerepét vállaljam el...
A négy kedvenc vihogott, de a király csendre intette őket:
- Jó estét, Crillon! - szólt egyszerűen...
Vissza