Montaigne legszebb lapjai

Előszó

Montaigne egyetlen könyve az Essais. De ebben a páratlan műben, melyet minden szerkesztési terv, minden módszer nélkül, események és olvasmányok véletlen sodrában írt, teljesen és egészen benne van. Négy egymást követő kiadásban - mondhatnám: négy változatban - jelenteti meg az Essais-t; az elsőt 1580-ban, 47 éves korában. A szöveget újra s újra átnézi, javítgatja, toldozza és halálakor (1592) egy kiegészítésekkel s betoldásokkal terhes példányt hagy reánk; jövendő kiadások ennek látják legnagyobb hasznát. Időközben Montaigne beutazza Délnémetországot és Itáliát (1580-81), majd (1581-től 1585-ig) Bordeaux városának polgármestere; az olvasóval megosztja idegen földön gyűjtött megfigyeléseit s a vallásháborúk zaklatott idejére eső közéleti szereplésének tapasztalatait.
Ezentúl - elfordulva a közügyektől s csak önmagával (azaz: a maga gondolataival) foglalkozva, - bezárkózik "könyvesházába" és haláláig nem hagyja el Périgord-i kis kastélyát, szülőházát. Új fejezeteket ír, ebből lesz az Essais harmadik kötete; újra előveszi az első két kötetet, javítja, nemesíti, hatszáz hozzátoldással gazdagítja. Eközben itt-ott elnehezíti, eltorlaszolja szakadatlan olvasmányaiból szedett idézetekkel az első szöveget, mert Montaigne-nek az a meggyőződése, hogy mindent kimondták már előtte s az emberi elme mindig és mindenütt változatlan s önmagához hasonló. Az idézeteknek ez a túláradása, mely az Essais pár fejezetét latin és görög szerzőkből főtt kásaheggyé émelyíti, megrendíthetné hitünket Montaigne eredetiségében; mily eleven ez az eredetiség, ha e tömérdek kacaton mégis diadalmaskodik. Vissza