Front mögött

Fülszöveg

Részlet a könyvből:
Tikkasztó a meleg. Minden fáradtan várja a közelgő alkonyt, hogy a kora nyári nap szokatlan melegére enyhülést hozzon. A már magasan álló zöld vetések, a virágzó gyümölcsfák és az országút mentén felsorakozó jegenyék is szinte egybehangzó sóhajjal lélegzenek fel a nyugatról hirtelen támadt kis szélben.
A földeken szétszórtan dolgozó emberek felegyenesednek, fáradtan fordítják verítékes homlokukat a jótékony szélnek, szerszámaikra támaszkodnak és mosolyogva nézik az egy-egy fa árnyékában hancurozó apróságokat. Az országútmenti pocsolyákban fehértollú, farkukat rázó kacsák szürcsölik a megbomlott, poshadt vizet és sanda szemmel keresik a felhőtlen ágon valami friss itóka kilátásait. Mintha életet lehelt volna e kis szellő a nagy melegtől megdermedt határba. A növényzet megmozdulására megmozdulnak az árnyékban heverő állatok is és folytatják vegetációs körútjukat a kiszáradt mezőn. Egy távoli gémeskút pedig sűrű bólongatással köszönti e váratlan és kedves jövevényt.
A hegyek felől fürgén mozgó homokfutó veri fel az országút porát, mi két szép szürke visz sebesen, büszke tartással a vetések felett ködlő város felé. A kocsin két férfi ül. Mindkettő a bakon foglal helyet. Szótlanul ülnek egymás mellett elmerülve az előttük elhúzódó alkonyati képben. Az egyik, aki a gyeplőt tartja huszonnyolc-harminc év körüli férfi, főhadnagyi egyenruhában, sötét hajával játszik a szél. Napbarnított kemény arcáról lányosan kék szemek mosolyognak elő, melyek szinte kisfiúsan durcássá teszik az egyébként határozott vonalú férfi arcot. Vissza