Válogatás az angolszász szakirodalomból

Előszó

A művelődéstörténet a hazai felsőoktatásban egyre nagyobb teret követel magának. Jogosan, hiszen azok a törekvések, amelyek a szakmai képzés mellett világnézeti nevelést is meg akartak/akarnak valósítani az intézményekben, azt eredményezték, hogy a szakmai képzésből kiszorított történetiség nem az úgynevezett általános tárgyak közé került, hanem elveszett az oktatás számára (lásd például egy természettudományt oktató tanár, egy könyvtáros, vagy éppen egy irodalmat tanító szaktanár képzését). Több egyetemünkön - más-más arculattal - már működik művelődéstörténet tanszék, de a legtöbb helyen még csupán egyes szakok mellé telepített speciális ismereteket nyújtó képzésformaként kezelik. A szegedi felsőoktatási intézményekben, s hangsúlyosan is a József Attila Tudományegyetemen, illetve a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán ma már hagyományosnak mondhatóan erősen művelődéstörténet-orientált oktatás folyik több szakon is. Paradox módon ezeken a helyeken nem kapott tanszéket ez a diszciplína. A befogadó tanszékek (magyar irodalomtörténet, történettudomány, könyvtártudomány) számára azonban ez mindig is plusz feladatként jelentkező feladat volt, hiszen nem a szakképzés rovására történt az oktatás. A szervezeti gondok mellett első helyen a tankönyvhiány okozta problémák jelentkeznek. A meglévő, a könyvtáros-, a magyar-, illetve más tanárszakos- vagy történészképzést kiegészítő ismeretekkel ellátó, s e célnak megfelelő tankönyvek egy koncentrált művelődéstörténeti képzésben csak első háttérolvasmányként használhatóak. A nem magyarországi művelődés történetének szakirodalma pedig nem magyar nyelvű. Ezért vetődött fel az az ötlet, hogy a hallgatók segítsenek a hallgatókon, s fordítsanak egymásnak kézirat gyanánt szakirodalmi szöveggyűjteményeket. A Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Könyvtártudományi Tanszékén a nappali tagozatos könyvtárosképzés mellett létező hat szemeszter időtartamú régi könyves speciális képzés, illetve a József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán régóta létező művelődéstörténeti speciális képzés a szellemi és anyagi kapacitással takarékosan bánva több közös kurzust hirdet hallgatóinak. A koraújkori szellemi áramlatok, azok hazai recepciójának története mindkét képzésforma központi kérdése, s ezen belül is a könyvkiadás, könyvkereskedelem, könyvtár illetve olvasmánytörténet hangsúlyosan szerepel. Miután a nyelvszakos hallgatók részéről is megnyilvánult az a segítő szándék, hogy éppen azt a nyelvet nem beszélő társaiknak ilyen formában is segítsenek, az „angolszakos diákok fordító köre" jelentkezett elsőként, de csatlakoztak hozzájuk a francia, német, olasz szakosok is. Vissza