Mondjuk...

Előszó

Szia! Üdvözlünk! Üdvözöljük Önt. Jó reggelt, napot, estét, éjszakát. Szervusz. Csókolom!
Ez egy nagy találkozás. Te/Ön és ezek között a papírra vetett gondolatok között.

Ez a könyv reklám. A reklám reklámja.
Két célcsoportunk van. Azokhoz szólunk, akik szeretik a reklámot, továbbá azokhoz, akik utálják.

Reklám, reklám, reklám. Fontos ez? Kinek?
Az üzleti élet képviselőinek és a média - tévécsatornák, rádióadók, sajtóorgánumok - munkatársainak Gladstone-tól idézünk egy gondolatot. Miszerint: reklám nélkül eddig csak a pénzverdéknek sikerült pénzt csinálniuk.

A reklámot figyelő, annak örülő vagy azt éppen csak elviselő hölgyeknek és uraknak - röviden az emberiségnek - pedig csupán annyit javasolunk, képzeljék el, hogy a reklám, mondjuk, egyik pillanatról a másikra megszűnne létezni. Mi történne akkor? Ami bennünket illet - minket, akik nemcsak a reklámból élünk, hanem a reklámért is -, legfeljebb más szakmát választanánk. De mit tenne a háziasszony a bolt polcai előtt? Mit az autóvásárló az autószalonok között kutyagolva? Mit csinálna bárki, aki valamit vásárolna valahol, valamikor? Ha pénze ugyan lenne, de arról fogalma sem, hogy mire érdemes elköltenie azt?
Ha szükségletei, igényei lennének, de esélye sem volna megtudni, hogy mi illik a legjobban azokhoz? Ha nem jutna el hozzá az információ? Ha megfosztva a reklámtól, megfosztatna az igaz döntés lehetőségétől is?

Mi történne akkor? Ki kellene találni valamit.
Valamit, ami működik, tájékoztat, eligazít, eljuttat, szórakoztat, közelebb hoz, felemel, megvilágít, kiegyenesít, lerövidít, felgyorsít.
Amit dicsérni lehetne, és szidni.

És igen. Kellene találni ennek a nagyszerű valaminek egy nevet is akkor.
Hívhatnánk reklámnak is. Mondjuk. Vissza