Molylepkék I.

Előszó

Az ebbe az alrendbe tartozó primitív, aránylag kisszámú lepkefajt (a ma ismert lepkefajoknak alig 1 ezreléke) a többi, magasabb fejlettségű fajoktól főként a szájszervek alakja és a szárnyak erezete különíti el. Az állkapcsi tapogatók ugyanis csak 2 család fajain vannak meg, és ott 5-ízűek, a rágók csupán az egyik család fajain működőképesek, nyelve pedig valamennyi fajnak hiányzik vagy csökevényes. Az alrendbe tartozó mind a három család fajaira azonban mindenekelőtt az jellemző, hogy a sugárerek mindkét szárnyon teljes számban megvannak, s az 5 sugárér a hátulsó szárnyon is látható. Ugyancsak eltérő a többi lepkétől az elülső és a hátulsó szárnyat egymással összekapcsoló szerkezet is; az elülső szárny felső szegélyéből a tő közelében ugyanis apró és ferde irányú lebeny, az ún. jugum indul ki, amely a hátulsó szárny szegélyének homorulatába illeszkedik; a szárnyak így létesült kapcsolása csak laza. A magasabbrendű lepkék akasztósörtéje (frenulum) és az elülső szárny megfelelő mélyedése hiányzik.
Az alrendbe tartozó 3 család (Microptergidae, Eriocraniidae és Hepialidae) rendszertani helyzete különleges tulajdonságaik miatt tulajdonképpen a mai napig többé-kevésbé bizonytalan. Comstock (1918) a Micropterygidákat Phryganes néven a Trichopterák alrendjének tette meg; Packard (1898) a Laciniata alrendbe különítette el őket a többi lepkéket magában foglaló Haustellata alrenddel szemben; Chapmann (1916) Zeugloptera néven külön rend rangjára emelte őket, s csupán Tillyard (1919) és Crampton (1920) anatómiai vizsgálatai döntötték el a lepkék rendjébe való tartozásukat. Az újabb időkben azonban Hinton (1946) és Kiriakoff (1948) újra kétségbevonja rendszertani helyüket, és ismét rendi rangra emeli őket. Vissza