Előszó
Forró sugaraival a májusvégi nap ostromolta a főváros háztömbjeit. Aki tehette, már most menekült a tikkasztó meleg elől. A pályaudvar perronján, mosolygó rokonok kíséretében, jókedvű utasok...
Tovább
Előszó
Forró sugaraival a májusvégi nap ostromolta a főváros háztömbjeit. Aki tehette, már most menekült a tikkasztó meleg elől. A pályaudvar perronján, mosolygó rokonok kíséretében, jókedvű utasok nyüzsögnek, poggyászt cipelő hordárok rohannak, újságárúsfiú egyre lapot kínál; beszélgetés, kacagás, kiabálás, kézszorítások, ölelés, csók, a mozdony hangos, nyugtalan lihegése...
Egy elsőosztályú fülkében az ablak mellett fiatal sápadt hölgy ül magában, kísérő nélkül; egykedvűen, örömtelenül nézi a perronon hemzsegőket. Nem érdekli semmi - talán nem is látja a körülötte kacagó életet.
A fülke ablaka alatt, lenn a perronon, elegáns úr megy el már másodszor; észrevétlenül jól szemügyre veszi a fiatal hölgyet.
A kalauzok rákezdik: «Tessék beszállani!» A búcsúzók kiabálnak, a kocsik ajtóit már csapkodják. .A gyorsvonat a következő pillanatban elindul.
A kocsi folyosóján most megjelenik az elegáns úr. Egy másodpercre megáll a fülke ajtajában, udvariasan köszön és bejön. A hölgy nem fordul feléje, kinéz az ablakon mozdulatlanul, nem érdekli, ki jött a fülkébe. Az úr int a hordárnak, aki utána'hozta finom kézitáskáját, s az ablak mellett a másik helyre mutat, szemben a hölgygyel...
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal