Kieselbach Galéria és Aukciósház - Őszi Képaukció 2008

Előszó

Egy gyűjtemény létrehozását, fejlesztését sok minden motiválhatja. Engem egykor leginkább az foglalkoztatott, hogy az általam birtokolt és közönség elé tárt művekkel elmondhassam a véleményemet a magyar festészetről. Élt bennem egy kép az ideális kollekcióról, a 20. századi magyar képzőművészet elmeséléséről, és ehhez kerestem alkotóelemeket. Voltak festők, akiknek kiválasztott főműveihez gyorsan sikerült hozzájutnom, és volt néhány olyan, akiknek kiszemelt képeit éveken, évtizedeken át hiába üldöztem. Nem azért, mert nem kerültek elém általuk festett alkotások, hanem azért, mert azt a művet nem találtam, amire vágytam, ami az adott életműből kiemelkedett. Bortnyik Sándor egyike volt ezeknek a festőknek. Nem leltem rá itthon azokra az 1920-as évek első felében festett alkotásokra, amelyeket nemzetközi szintű remekműveknek tartottam. Mindig fokozott figyelemmel vizsgáltam a festmények felületét és Bortnyik korainak tartott műveinek legtöbbjéről hamar kiderült számomra, hogy utólagos, öregkori újrafestések. Nem kellettek nekem. Az igazi, érett felületet, a hiteles hangot kerestem, amit nem szennyeztek a hatvanas évek önkéntelenül is átvett manírjai. Végül, hosszas keresés után külföldön találtam rá egy alkotásra, az 1923-ban, a weimari Bauhaus vonzáskörében festett Kompozíció lámpával című festményre. Választásomat igazolta az idő: számos amerikai és németországi kiállításon reprezentálta már e kép Bortnyik életművét és a magyar festészetet. Meggyőződésem, hogy művészetünk legjellegzetesebb sajátosságát a magyar történelem sorozatos törései adják. Nincs olyan ország, mely ilyen intenzíven és sűrűn élte volna meg a 20. század drámáit, s ennyiszer kényszerült volna korábbi identitásának feladására. E nagy törések, radikális változások közül a Tanácsköztársaság és az azt követő emigrációs hullám az egyik legfontosabb. Nem véletlen, hogy az általam szerkesztett Modern magyar festészet című könyv második kötete is evvel a momentummal indul. 1919 a magyar történelem egyik legnagyobb törése. Következményei szinte felbecsülhetetlenek. A progresszív magyar értelmiség és a modern művészek jelentős hányada külföldre, Bécsbe, Berlinbe, Párizsba menekült Ez volt az első állomása annak a kivándorlási hullámnak, mely a 20. század folyamán oly sok alkalommal tizedelte meg a magyar elitet. Az elmenekülő művészek emigrációban készült alkotásainak zöme eltűnt, így e korszak - a 20. századi magyar művészet egyik legizgalmasabb időszaka - szinte fehér foltként áll előttünk. Érthető okokból a nemzetközi érdeklődés éppen ennek az alig egy évtizednek a művészi termésére a legnyitottabb. Hisz ezekben az években a magyar alkotók - köztük Kassák, Moholy-Nagy és Bortnyik - teljesen szinkronban dolgoztak Európa legjelentősebb festőivel. Vissza