Előszó
Tessék csak helyet foglalni az asztal körül - tisztelt olvasóim - és engedjék meg, hogy ebben a bizalmas, meghitt környezetben egyetmást elmondjak. Amikor az 1912. évre szóló naptárt, mint...
Tovább
Előszó
Tessék csak helyet foglalni az asztal körül - tisztelt olvasóim - és engedjék meg, hogy ebben a bizalmas, meghitt környezetben egyetmást elmondjak. Amikor az 1912. évre szóló naptárt, mint közhasznú vállalkozásomnak első kötetét kiadtam, ezekkel a szavakkal bocsátottam útra a könyvet: „Menj és teljesitsd hivatásodat! Ha be tudod bizonyítani, hogy hasznos vagy, akkor ne félj: utánad jövő testvéreidet már szívesen üdvözlik"...
Nyugodt lélekkel állithatom, hogy a szaknaptárt olyan elismeréssel és szeretettel fogadták az olvasók, amilyenre példa alig volt egy ilyen szerényigényü és általános szempontból száraznak kikiáltott tartalmú könyvnél. Naponta egész sereg levelet kaptam, amelyek tele voltak elragadtatással és dicsérettel, szóval: sikerült elérnem azt, amit akartam, hogy tudniillik a szakemberek érdeklődését fölkeltsem és ébren tartsam. Az eredménynyel, mely első kísérletemnek nyomában járt, minden melléktekintet nélkül meg vagyok elégedve, egyúttal büszke is vagyok az én olvasó-közönségemre, mert ragaszkodásuk növekedett és bizalmuk erősbödött bennem, amikor azt látták, hogy teljes erőmmel igyekszem azzal szolgálni érdekeiket, amire leginkább szükségük van a mindennapi életben. Különösen a molnár-lexikonnak volt Köztetszésben része, de valamennyi tanulmánynak hasznát veszik és hasznát fogják venni a legtávolabbi jövőken is a szakemberek. Gyakorlati értékű tartalmat adtam az első évben is, ma pedig meggyőződéssé vált bennem az, miszerint ezután is csak olyan szöveget kell - és szabad adnom, amely a gyakorlatban fölhasználható. Amint elérnem sikerült azt, hogy a szakemberek tényleg zsebükben hordják a zsebnaptárt, amire tulajdonképen számítottam, ugy a jövőben is ez a czélom, aminek bizonyságául ez a kötet szolgáljon.
Kiemelendőnek tartom azt a körülményt, hogy ennek a második kötetnek tartalma teljes egészében más, mint az első köteté. Rendes szokás a zsebnaptárakat egy és ugyanazon tartalommal kiadni évről-évre, vagyis a szerkesztőnek alig van dolga a többi kiadásokkal, ezenkivül óriási költségmegtakarítással jár a naptár kiadójára, mert hiszen a rajzok, a szöveg ugyanaz lévén: irói tiszteletdijat, rajzolónak, nyomdának a szedés legnehezebb (és legdrágább) munkájáért fizetni nem kell. Én azonban nem takarékoskodtam ebben és nem is vettem a dolog könnyebb végét. Talán igy a jobb. Mert ezzel egyetlen évfolyam sem válik fölöslegessé és csakhamar olyan szakkönyvtár áll a szakközönség rendelkezésére, amit semmi pénzen nem szerezhetnek be, mert nem irták meg azt seholsem.
Vissza