Limes 2009/3.

Előszó

Részlet a folyóiratból:
"A. Sajti Enikő:
Hány magyar áldozata volt a partizán megtorlásoknak a Délvidéken?
„A jugoszláviai, a szerbiai, illetve a rendszerváltás előtti magyar történetírásban az 1944- 1945-ös magyarok elleni partizán megtorlásokat, a „még hidegebb napokat", évtizedekig mély hallgatás vette körül. Pontosabban fogalmazva „a győzelem mindent igazol" tételéből kiindulva a jugoszláv politika által szoros pórázon tartott történetírás letagadta, illetve hamis módon szükséges igazságtételként állította be a „fasiszta magyarok" és a kollektív bűnösnek nyilvánított németek elleni megtorlásokat. Szerbiában még a Jugoszlávia szétbomlása utáni évtizedekben is mindent megtettek, hogy marginalizálják és meghamisítsák a megtorlásokat. Így jelent meg a korszakról szóló ottani történeti diskurzusban „a magyarok elleni kilengések" eufemisztikus kifejezés. A hallgatás és a tagadás kezdettől fogva azt a célt szolgálta, hogy átrajzolják, tisztára mossák és heroizálják az új partizán elit hatalomra kerülésének és kisebbségpolitikájának keletkezéstörténetét. E hamis történetszemlélet politikai üzenete az volt, hogy az új politikai elittől, azaz magától a rendszertől ab ovo idegen a bosszú és a megtorlás. Tehát a büntetés és számonkérés igazságos volt, az kizárólag a háborús bűnösök és a „nép ellenségei" ellen irányult és „Jugoszlávia népeit szolgálta". Az új, kommunisták vezette jugoszláv állam és a magyarokkal kapcsolatos kisebbségpolitika keletkezéstörténete tehát „tiszta fogantatású"...." Vissza