Szentháromság

Előszó

Furcsa könyv ez.
Felszínes forgatásra talán színpadi játéknak tűnhet, de a figyelmes olvasó hamar ráébred,hogy a kegyetlenül csapongó fantázia kitör ebből a keretből.
Film- és álomszerű események keverednek a szürreális valósággal ,elmosva műfaji határokat. Hús-vér alakok körül vasorrú bábák repkednek,hóemberek és hétfejű sárkányok csoszognak,összekuszálódott történelmi események és figurák bukkannak fel,akár egy mai mesében. Modern, cselekvő, "akcionalista" mesék ezek -a szó valódi értelmében-,ahol legtöbbször fontosabb maga a történés, mint a leirt és elmondott szöveg.
A korszerű kisérleti színház, film és képzőművészet hatáselemei minduntalan előtörnek. A képzelet abszurditásával, a látvány szürrealizmusával keverednek a realista történések,hogy teljesen felkavarják,majd ismét - sajátságos logika szerint -, összerakják egyedüli,öntörvényű világukat. A történetek zagyván összetettek és mégis primitíven egyszerűek,akár az ablakon túli valóság. Itt minden megtörténhet és legtöbbször meg is történik.
Ez a könyv nyomasztó.
Sajátos félelemről, a közép-kelet-európai ember félelméről szól. A megérinthető,megpillantható,átalakuló,de mindig visszatérő félelemről.
Ebben a kegyetlen világban örökös félhomály és sötétség uralkodik,szereplői számtalanszor -még drasztikus haláluk után is- felbukkannak. Lerázhatatlanok,kíméletlenek, agresszívek,belebújnak olvasóikba.
Nincs szépség, legtöbbször nincsenek nők és virágok, inkább rendőrök,katonák,munkások,hóhérok és csavargók vannak. Ennek a könyvnek minden szereplője ellenőrzi,kihallgatja, bemószerolja vagy megöli a másikat. Mindezek ellenére mécsem egyértelműen gonoszok; mert ez életformájuk. Sőt, olykor inkább nevetségesek. Olyan speciális félelem van itt jelen, amelyen néha mosolyogni,mi több, röhögni lehet.
Hiszem és vallom,hogy ennél nemesebb szándékot egyetlen szerzőtől sem lehetne elvárni: mosolyban és kacagásban szertefoszlik minden félelem. Nincs többé hatalma, megszűnik mint lelki kór, nem köt tehetetlen,megalázó bénaságba.
Olvassátok így ezt a könyvet,és néha - ha csak belülről is - mosolyogjatok, hogy egyszer tisztán és szabadon cselekedni is tudjatok. Vissza