A pedagógia csődje

Előszó

Amőbe, avagy Furcsány Nyerenc kúrmányának álomfői blogja az interneten
(Stílusbravúr)
Nem kicsit, nagyon ...
Jó reggelt, Vietnam! Ébresztő, drága barátaim! Ez nem mehet így tovább, basszátok meg! Állok a kedvenc velencei tükröm előtt, és végre szembenézek önmagammal. A reneszánsz fürdőszoba márvány bidéje, akár egy teleszart műveleti terület. Hátrafordulok. Körülöttem zordon kardonok. Bevallom, ördögien büszke vagyok viharosan tomboló szenvedélyemre. A kutyafáját! Az öregeskedő Klárika mellett, a kivert Toto farkát csóválva biztat. Mielőbb vegyem fel a reformkényszer-zubbonyom, aztán nyomás, dübörögve húzzak bele. Lendületesen noszogatnak. Imádom a családfámat, kezdődjön hát a vidám vircsaft. Gyerünk. Munkára fel, basszátok meg! Nincs kecmec, meg lárifári! Nincs teszetoszáskodás! Ugorjon az a nyavalyás pannon puma! Szökkenjen az a rút hun hiéna! Elő most sebtiben Görényi fényes viperájával! Igen. Rugóláb és nyuszi-seriff. Ruganyosan, fessen, fitten, kipihenten! Ma végleg le kell vernem az utcákon lázongó jobboldali arab terroristákat. Elég volt a rendbontásból! Aztán protokoll szerint játszom egy kis padlássöprést, adóprést, népnyúzást meg MASZOPOLY-t. Később átolvasom az apró betűs Szemlőhegyi-paktumot. A féltve őrzött házi bibliát. Aztán - mielőtt 299 forintért megebédelek a tettestárs Kókával -, jogszerűen és erkölcsösen kiutasítom Mária kegyvesztett országából ezt a szélső-populista Orbánt. Fogja be a száját, bassza meg, vagy leveszem róla a kezem! Egyébként hajrá sintértelep! Hajrá kóbor kutyák! Ennyi, na. Délelőtt még felveszem a költségtérítést, behajtom az uzsorát, majd találkozom rajongómmal, a cukipofa Fejtővel, aki felolvas nekem néhány intim betétet Debreczeni rólam írt sikerkönyvéből. (Cool dolog lesz, igazi cucialista extázis!) Kedvencem az a részlet, amikor elvesztem szüzességemet az építőtáborban. Jaj. Majd meghasad a szívem rajta. No, de most veszem csak észre micsoda nagyképűség, amit itt művelek. Igen, igen. Azahogy határtalanul nem és nem! Szemtelen magyarok! Hát mit képzelnek ezek magukról? Anyám gyorsan pergő gázórája mellett, még én is csak egyszerű pápai gyerek vagyok. Szegény mindig biztatott: - Táncolj Fletókám, táncolj! Én meg nem nagyon bírtam magammal. Csak loptam, loptam, na meg hazudtam reggel, éjjel meg este. Kérdezték is az irigykedő szomszédok: - Hát mán megint lopol, Ferikém? Nem szégyelled el magadat te büdös gyerek? Mire böszmén rávágtam: Mi az, hogy nagyon is! Naná! Nehogy már kifacsarjuk egymást. Mondta is akkoriban Piroska: - Öszödnél légy, Feri gyerek! Vízágyú, hókotró meg oszlatás kell ezeknek. Meg 23 millió bevándorló román. Azt nekik, a nyűves, kurva, magyar anyjuknak! Majd Mózesre (bocs, móresre!) tanítom ezeket! Igen. Inkább kádkövet ültess, ne tüntess! - ez lett akkoriban a jelszavam, basszátok meg. Mert ilyen az élet. Kiskapu és nagykutya. Aztán az elmúlt években nem csináltunk semmit! Értitek? Semmit! Egyébként pedig kormányzunk. Olcsóbb lett a whisky és a konyak, ami boldoggá teszi a férfiakat. Úgy csökkentettük, hogy közben növeltük az adót. Ez így jó, ha meg nem, akkor meg az a jó. Ezt fogom estére elmondani Fridinek. Hat percbe, bele a tévébe. Abba a szépen ápolt képébe. Történelmi beszéd lesz, azt garantálom, basszátok meg. Akár a parlamentben, tessék keményeket mondani! Nem kell ide ellenzék! Nem kell ide szófosás! Itt az idő hajrá, gyorsítsunk! Gyerünk, mindent bele! Ez a mi történelmi kihívásunk! Ez a mi utolsó esélyünk! Nem kell félni, nem fog fájni! Magyarország nem akarja Erdélyt! Nem akarunk éhséglázadást! Inkább gumilövedéket, szemkilövést és cenzúrát! Rendet akarunk! Rendet! Értse már meg mindenki a kutyamindenit, hogy nagy a jólét mifelénk! Irtózatosan nagy. Értitek? Nem kicsit, nagyon. Most nevessetek, basszátok meg! Na mi van? Mi ez a morcosság? Mi ez a durcásság? Remélem nem tűnt el a humorérzéketek? Most befejezem a blogolást, rohanok. Estére Kunczéval együtt megnézem Kossuth téri tömegoszlatást. Jó szórakozást nektek is! Irány Európa!
Fletó az El-kúró Vissza