Hírmondó 2004. tavasz-tél

Előszó

Részlet a 2004/1. lapszámból:
Részlet
"Katharina Wagner nem most jár először Budapesten. A Wagner Társaság tagjai Richter János operaházi emléktáblájának avatásakor találkozhattak az ifjú operarendezővel. A közeljövőben a Lohengrin rendezőjeként köszönthetjük Budapesten!
Az egyszerű halandó úgy képzeli, hogy egy "Wagner-gyermek" Richard Wagner zenéjébe születik, s azzal telítve nő fel. Nem így volt. Katharina épp olyan egyszerű kisgyermekkort ért meg, mint a többi bayreuthi gyermek. A zenével hét éves korában ismerkedett, zongorázni tanult, szülei (szerencsére!) nem erőltették különösebb zenei ambíciókkal. Mégis volt egy gyermekkori meghatározó élménye. Még egészen kicsi korában a Mesterdalnokok egy próbáján édesapja bevitte a Festwiesére, a nagy sokadalomba. Ez a csodavilág, úgy tűnik, meghatározó élmény lett. Érthető, hogy ezután megnőtt az érdeklődése dédapja művei iránt, és már egyre több kérdése támadt otthon... Egyébként az iskolában sem több sem kevesebb baja nem volt a családi név miatt, mint másoknak, hacsak nem a belépőjegyek okán...
A zongorázást, a zongoramuzsikát nagyon megszerette. Később énekelni is tanult, - nem az énekesi karrier vágya miatt, hanem egyszerűen tudni szerette volna, mit jelent énekelni? Ennek mint rendező nagyon nagy hasznát látja munkájában.
A rendezői hivatására tudatosan készült, lehetett volna jogász vagy orvos, de mindenképpen a zenés színház vonzotta, ez érdekelte a legnagyobb erővel. A zenéhez semmilyen "kulcsélménye" nem köti, a zeneszeretet nemcsak Wagnerre korlátozódik, szereti Puccinit, a Bohémélet végén mindig elérzékenyül. De ha valamin dolgozni kell, ott az átélés másodlagos, az emocionális távolságtartás már igen lényeges. Nagyon fiatalon, akár 23 évesen is lehet valaki rendező, ha mint rendezőnövendék elég korán a színpad közelébe kerül." Vissza