Hírmondó 2001. tavasz-tél

Előszó

Részlet a 2001/1. lapszámból:
Részlet
"Ha valakit az a szerencse ér, hogy tárcájában Festspielhaus-jeggyel Bayreuthba utazhat és netán tőlem kérdi, mit nézzen még meg, én elsorolom, mit kötelező az utazónak Wagner városában felkeresnie. Tehát: 1. Wahnfried, 2. Liszt-múzeum, 3. Markgräfliches Opernhaus, 4, ...5...., ja és Stefan Mickisch! Nos, ha a bayreuthi újonc nem ismerné ezt a régi helybeli tradíciót, a délelőtti "wagneriádákat", hát elmondom. Ezeket évtizedeken át a könyvéről nálunk is jól ismert Erich Rappl professzor tartotta, melyeken a festspielhausi előadás délelőttjén az esti Wagner-műről zongoraillusztrációkkal , motívum-magyarázatokkal kísért ismertetést tartott. Így mintegy ráhangolta a hallgatókat az előadásra, a mű mélységeire.
A méltó utód, Stefan Mickisch nemcsak elméletileg ismeri Wagner zenéjének szépségeit, összefüggéseit, hanem kiváló zongoraművész is, és még ennél is több! Maga is rendelkezik azzal az improvizáló készséggel, ami a mű lényegbeli hangzásait a zenekar helyett kiemelten egy hangszeren elővarázsolja. Mint Liszt írja, "...egyetlen ember tíz ujja elég arra, hogy száznál több versengő hangszer közreműködésével teremtett harmóniákat fejezzen ki". E varázslatnak lehetünk tanúi most Budapesten. A Magyar Wagner Társaság és a Budapesti Operabarátok Egyesületének meghívására ad ajándék-hangversenyt május 20-án délután az Operaházban Stefan Mickisch. Műsorán Nietzsche(!), Schumann, Liszt műveiből és saját Wagner parafrázisaiból játszik. Ritkán hangzik el ilyen szép és érdekes zene, ilyen szép helyen!
Sokan úgy gondolják, hogy a 20. században a gépzene létrejöttével a már Beethoven, Chopin, majd legfelsőbb fokon Liszt Ferenc által alkotott csodálatos variációknak, parafrázisoknak, ha van is bizonyos művészi értékük, de már elvesztették gyakorlati funkciójukat. Az az értékes misszió, amit a 19. században az átiratok az operák, a zenekari művek elterjesztésében, megismertetésében játszottak - mondják -, mára megszűnt." Vissza